Mi motivál titeket?

Nincs konkrét. Egyszerűen csak minden napból megpróbálom kihozni amit lehet. Tök rövid az élet, meg kell próbálni jól érezni magad. Ez persze nem jelenti hogy néha nincsenek rossz napjaim vagy ne történnének rossz dolgok.

A karrieremben mondjuk vannak hosszútávú céljaim természetesen, a munkámban azok motiválnak.

"Felnőttnek lenni nem buli."; én 29 éves fejjel szívesebben vagyok felnőtt, mint diák.

Pont a napokban írtam valamelyik kérdésnél, hogy nem irigyleg a gimiseket. Én, ha lejár a munkahelyen a műszakom, hazabattyoigok és vége; foglalkozhatok azzal, amivel akarok. Ha nem kell bemenni (pl hétvége), akkor azzal foglalkozok, amivel szeretnék.

Gimiben letelt az x tanóra, aztán hazamentem és tanultam, ejött a hétvége, amikor tanultm; háűnyszor volt, hogy semmi kedvem nem lett szombat reggel a magoláshoz, de csinálnom kellett.

Kedves #6! Én 26 vagyok és bárcsak gimis lennék még. Nekem a munkám olyan, hogy hazahozom, szóval a munkahelyemen meg itthon is kell vele foglalkoznom. De ezt nem bánom, szeretem a hivatásom, nem véletlenül választottam ezt.

Viszont a felnőtt élet tele van egy csomó nehézséggel, meg annyi mindennel kell szembesülni, amire gyerek fejjel nem is gondoltam. Szóval jó lenne fiatalnak és gondtalannak lenni, na de hát ez az élet rendje, most ebből kell kihozni amit lehet.