Csak én gondolom azt, hogy az életben a legreménytelenebb dolog, amikor "nem tudom, hogy mit tudhatnék"?

Szerintem senki sem tudhat mindenről mindent, de persze felmerül a polihisztorok fogalma is..Ha túl görcsösen próbálsz tökéletesen tájékozott lenni, elveszted az élet lényegét. Boldogabbá tenne, ha napi 3+ órát töltenél gépek, könyvek előtt ülve, hogy aztán "expert"-ként osztogathass tanácsot, mert te mindent tudsz? Nem hiszem.

Meg van a maga szépsége a tudatlanságnak is, ha alázattal tudsz segítséget kérni és nyitott szemmel/szívvel jársz a világban. Ha azt az időt a való világban töltöd, emberek között, akkor rengeteg csodálatos dolgot fogsz játszva elsajátítani:))

Egy gyakorlati példa: Ülsz a váróteremben, melletted egy idősebb munkás ember, mindketten vártok...Mit teszel? Lehetsz nyitott és spontán elkezdhettek dumálni. Szóba kerül ez-az, te épp nagy lakásújítási gondban vagy nincs rá megoldásod, de a bácsinak van benne tapasztalata és elmondja, mi lenne a legjobb megoldás.

Szerintem nem az a lényeg, hogy görcsösen ( és arrogánsan, khm....) mindent tudni akarj, hanem a nyitottság, hogy kész legyél minden élethelyzetben tanulni és meg tudd oldani a felmerülő problémákat így, vagy úgy