Csendes, szorongó, zárkózott vagyok, szinte egyből megtalálnak az erősek és eltaposnak. Hogyan legyen én is ilyen?

Felvehetsz àlarcot, a neten sok ötlet van mik azok a személyiségjegyek amikkel nem àldozatnak tünsz pl egyenes testtartàs, szemkontaktus, mosoly, csendszünetben vàrakozol ahelyett hogy szoronganàl, stb, de hosszabb tàvon vagy közelebbi kapcsolat alatt ugy is ki fog bukni hogy elnyomhato vagy.

Tarts 3 lépès tàvolsàgot, adj tiszteletet, ne beszéld ki önmagad, ne mondj semmi magànjellegüt magadrol, plane ne panaszkodj, tégy ugy mintha mindig minden rendben lenne, söt emeld ki magad, azaz büszkesèget sugarozz, (nem egyenlö a beképzeltséggel), inkàbb màsokrol kérdezz, màsokat beszéltess. Ezzel es a tavolsagtartàssal huzamosan fenntathato az àlarc.

Van egy könyv, "Búcsú az áldozatszereptől" - ha jól emlékszem a nevére Verena Kast írta - lehet megérné elolvasni.

Allan és Barbara Pease könyveit is olvashatod (testbeszéd stb)...

Velem is ilyenek szoktak történni. Az okát sejtem. Anno suliban páran olyan mesterien piszkáltak, hogy el tudták hitetni sokakkal, hogy én vagyok a hibás, azért piszkálnak. A piszkálódás irányytója felnőttként is így viselkedik az útjába kerülő emberekkel, csak eszközei változtak. Én azért nem mertem soha kiállni magamért, mert anno olyanokat mondtak, hogy velem van a probléma és engem majd senki sem fog elfogadni. Ezért sosem mertem konfliktusokat vállalni, véleményért kiállni, vagy bárkinek bármiben ellent mondani, mert úgy éltem meg ha akár csak egy ember is megharagudott rám: "na esetleg igazuk lehet akik azt mondták: nem fognak elfogadni". Hatalmas fájdalmat generált bennem ha bárki megharagudott rám.

Mindig megtaláltak akik szerettek mást piszkálni, máson élcelődni én pedig sose mertem tenni semmit ezellen.