Sokan hogy csinálják hogy örök optimisták, mindent pozitívan látnak?

Javasolni tudok csak és szerintem ez lehet.

Önismeretet kell végezned magadon, meg kell élni különböző dolgokat, tapasztalat szerzés céljából, aztán aki ez mellet még képzi magát úgy mint a gazdagok mert azok is állandóan ezt teszik hogy le ne húzzák a rolót az már szerintem képes erre, például én most mondhatom azt hogy szar ez a világ,veszélyes és panaszkodhatok állandóan, attól még előbbre nem fogok jutni, kedvem sem lesz annyira,de ha úgy vagyok hogy szuper minden és pozitívan nézem még a rosszat is akkor azért én így boldog tudok lenni, nem idegeskedem csak mosolygok :-)

21F

Most tudtam meg, hogy cuccozok/ hibásan jöttem a világra. :D

Egyértelműen tanulható a pozitív szemlélet, optimizmus.

Meg kell találni az olyan dolgokat, amik egy kicsit is boldoggá tesznek..

Például én minden egyes nap örülök annak, hogy egészséges vagyok. (2 évvel ezelőtt volt egy betegségem, amit mára legyőztem. Akkor elégedetlen voltam, pesszimista, és kicsit talán depressziós is)

Ha valami nem (úgy) sikerül, ahogy szerettem volna, akkor arra gondolok, hogy okkal történt így, és ami jön, az majd jobb lesz, számomra kedvezőbb lesz.

Volt egy munkahelyem, ahol viszonylag jól kerestem, de leépítések jöttek, és ezzel együtt én mentem. Egy olyan munkát találtam, ami kevesebb fizetést ajánlott, de belementem. Majd úgy hozta a sors, hogy egy régi munkatársam szólt, hogy náluk van felvétel,a mostani munkahelyemen sokkal többet keresek, mint annó az “elsőben”. A párom és a barátaim is nagyon szeretik, hogy képes vagyok a legrosszabb helyzetben is meglátni a jót, és örülni.

Olyan rövid az élet, kár olyan dolgokkal tölteni, és körül venni magad, ami nem épít, nem tesz boldoggá.

Jó tudni, hogy ezek szerint tolom alkarba a heroint elég keményen. Ma is tanultam valamit a válaszokból!

Kérdező: Van aki így születik, van akit így nevelnek, és van aki ilyenné válik, miután kellően sok fájdalom érte. Szóval tanulható, de csak is úgy, hogy saját magad jössz rá a megoldásra.

"Sokan hogy csinálják hogy örök optimisták, mindent pozitívan látnak?"

Hát egyesek például úgy, hogy elég sokáig ültek jó mélyen a xaros gödör alján ahhoz, hogy rájöjjenek a folytonos sirám nem segít, így változtattak a gondolkodásmódjukon, a hozzáállásukon.

Aki nem változtat, annak még nem fáj eléggé.

Szóval senki sem így születik, hanem a környezeti hatások, neveltetés és a személyes tapasztalatok, érések teszik azzá.

Igen, az ember megtanulja idővel, csak el kell jutni arra a szintre. Fejlődni.

És elkerülni a negatív embereket, a lehúzásokat - meg kell tanulni különbséget tenni az értékes és az értékesnek látszó között.

Úgy, hogy ők a saját kis valóságukban élnek és illúziókat táplálnak, pont úgy mint a pesszimisták. Nem gondolkoznak reálisan és még abban is a jót látják ha elüti őket egy autó, mert biztos csodálatos embereket fognak megismerni a kórházban. Nem hajlandóak elfogadni, hogy igenis vannak szar helyzetek az életben aminek nincsen pozitív oldala. ők inkább kreálnak a saját fejükben egy pozitívumot ha kell.

Az optimisták nem feltétlenül azok akik nem keseregnek és egyből megoldást keresnek, azok a realisták (akik úgy képesek elfogadni a dolgokat, amilyenek), akik keseregnek azok meg a pesszimisták. Az optimisták azok lehet, hogy pont később fognak elkezdeni egy problémával foglalkozni mert a túlzott pozitivitásuk miatt úgy vannak vele, hogy "nem akkora baj az/megoldódik az magától".

én például úgy, hogy 7 év depresszió után sokkal jobb minden, könnyebben látom a szépet és a jót

meg a gyerekkoromból "nem vagyok jó semmire" dolgokat lemostam magamról és bebizonyítottam, hogy bármire képes vagyok amit akarok

Én asszertivitással csinálom. Letisztítja a gondolkodásomat és az önismeretemet. Tudom az érzéseim jelentését, hogy honnan erednek, milyen természetes szükségletemből. Így egy negatív érzés nem azt jelenti, hogy boldogtalannak kell lennem, és el kell kárhoznom. Hanem csak egy jelzés, hogy van egy kielégítetlen szükségletem. Így már képes vagyok a valójában megélni ezeket az érzéseket, kiteljesítenek (és nem mélybe taszítanak).

Szóval tudom hol vagyok, és tudom hová kell eljutnom, ha jót akarok magamnak, van céltudatosság is benne. A két végpont összekötésére pedig végtelen számú lehetőség áll rendelkezésre. Csak egyet meg kell csinálnom.

Pl amikor már két hete nem mozdultam ki otthonról, akkor magányt érzek, mert társaságra van szükségem. Ez normális emberi dolog, teljesen érthető. Erre lehet megoldás, hogy elmész a rokonokhoz pl, és feltöltődsz társaságilag.

Vagy nagyon egyszerű mindennapos dolog. Amikor kihagyod a reggelit, akkor éhséget érzel, mert szükséged van táplálékra. Nyipván enni kell, és kielégül a szükséglet, boldogsághormonok szabadulnak fel. Stbstb...

Az ember minden érzése, minden szükséglete, minden motivációja ilyen végletekig egyszerűen felvázolható.

Megoldás nem mindig könnyű, mint ahogyan az afrikai gyereknek sem könnyű élelemhez jutnia. Szerencsére nálunk azért adott a lehetőség sokmindenre, többnyire csak az egyéntől függ, hogy el tud-e érni valamit, avagy sem.