Ti nem gondoljátok ugy, hogy akik szkeptikusak azok megfosztják magukat rengeteg új lehetőségtől és a szkeptikussággal takargatják a gondolkodási/értelmezési képtelenségüket, vagy az önbizalomhiányukat és naivságukat?

Én azt gondolom, hogy a szkeptikusok simán csak szűk látókörűek és/vagy félnek szembenézni a világuktól eltérő, számukra rémisztő, elfogadhatatlan lehetőségével.

És igen, nem tudnak mit kezdeni vele, ezért inkább homokba dugják a fejüket és bebeszélik maguknak is meg másoknak is, hogy amit ők nem látnak, nem tapasztaltak, vagy nem jelent meg a médiában, tudományos folyóiratban stb az nincs is.

Ti nem gondoljátok úgy, hogy a nem szkeptikusok megfosztják magukat a képzelgésektől mentes nézőponttól, és ezzel takargatják, hogy számukra értelmezhetetlen és kezelhetetlen, ami az önön képzeletükön kívül esik?

Vagy hogy nem tudják majd mit kezdjenek egy semmivel fel nem ruházott, önmagában tiszta helyzettel és inkább alaptalan hozzáállásba menekülnek?

Esetleg az igazság kerülése miatt?

És te nem gondolod, hogy aki hiszékeny (ami ugye a szkeptikus ellentéte), az bedől minden átlátszó csalásnak, saját magának hazudik, és mindezt csak azért, mert nem képes szembenézni a valósággal és hamisan azt hiszi, hogy ha meggyőzi magát egy hazugságról, akkor az valóságos lesz?

Van, aki elkényelmesedett, lusta, gyáva, neurotikus/paranoiás, szemellenzős, önigazoló, de a szkeptikus szó nem ezt jelenti.

A szkeptikus elvileg annyi, hogy nem vesz semmit készpénznek, amíg kritikus logikai módszerekkel meg nem vizsgálta. És mindig tisztában van vele, hogy bármi, amit tud, mennyire megalapozott, és hogy mik a leggyakoribb emberi logikai hibak, amiket jó kerülni. Ez megvédi az embert a babonás viselkedéstől, ami nem rossz dolog.

De azt hiszem, értem, mire gondolsz. Nagyon sok ember alapból kételkedő a megszokott környezetén kívül eső dolgok iránt a rossz értelemben. Mondjuk egy szülő, aki nem engedi a gyerekét ismeretlen pályára menni, bagy utazni, stb. mert úgy érzi, ott nem tudja úgy megvédeni, mint ha “biztonságos” közegben marad, amivel kvázi megfojtja. Barátok hasonlóan viselkedhetnek, ha valaki valami szokatlan nagyszabású tervbe kezd, megpróbálnak “megkímélni a csalódástól”, azzal, hogy megpróbálnak elbátortalanítani. Alapvetően jóakarat van ezek mögött, de valóban nagyon fontos, hogy ezekkel szembeszállj, magadon belül és kívül is, mert ahogy írod, eltúlzott félelemből fontos lehetőségeket mulasztasz el, ha ezekre hallgatsz. Az egyik legnehezebb dolog sajnos a barátok, rokonok elvesztése árán is végigvinni valamit, de sajnos néha kell az eredeti közeg részleges felszámolása, ha előre akarsz lépni.