Mennyire gáz áthívni a páromat ha csúnya, rendetlen a házunk, de az én szobám rendben van?

Jézusom, mintha csak a mi családunkról írtál volna...

Nálunk is mindenhol ősrégi bútorok vannak, a falak penészesek, még kívülről is úgy néz ki a házunk, mint egy c*gány putri, még le sincs festve kívülről...A szüleim mindenhova mackónadrágban járnak meg pecsétes, szakadt, hipófoltos ruhákban. Illetve a személyes higiénia sem az erpsségük, fürdeni is csak reggel fürdenek, hogy a munkahelyen ne érezzék őket büdösnek, aztán itthon koszosan, izzadtan feszik fel a pizsamájukat és úgy fekszenek be az ágyba. Az ágyneműjüket jó, ha havonta egyszer kimossák. Oh és anyám simán kimegy nyáron a kertbe túrni a földet, aztán hiába van leizzadva, csak a lábát mossa meg és már fekszik is be az ágyba.

Apámnak elöl nincs egy db foga sem, de ahelyett, hogy mondjuk azt megcsináltatná, félévente vesz egy új okostévét, meg most pl. kitalálta, hogy neki kényelmetlen a nappaliban gépezni, ezért egy "irodát" akar csináltatni a tesóm volt szobájából, ami annyit jelent, hogy le akarja parkettázni meg ki akarja festetni, meg persze nem maradhat el belőle a 80 ezer ft-os speckó szarvasbőrüléses főnöki irodaszék sem...Mondjuk ennek valamennyire örülök, mert lesz legalább egy normálisan kinéző szoba a lakásban, bár nem mintha nem lennének fontosabb dolgok, amikre költeni lehetne...

Még takarítani se takarítanak normálisan, nem éreznek pl. szagokat és fel se tűnik nekik, hogy pl. a mosogatószivacs már meg van rohadva, mert anyám mindig ott hagyja a mosogatóvízben és egy pár nap után dögszag árad belőle. Vagy pl. nem lehet porszívózni se, amikor itthon vannak, mert akkor óbégatni kezdenek, hogy nem hallják a tévét...

Alig várom, hogy kikerüljek ebből az igénytelen, putri környezetből, a barátomat pedig semmiképp nem fogom idehozni, ebbe a mocsokba. Még a végén azt gondolná, hogy öreg koromra én is ilyen leszek...

Férfiként írom, h nálunk azért nem fajultak el a dolgok, bár volt 1-2 helység, amire ráfért a felújítás. Nem új építésű házról van szó, így nem is lehet teljesen feltúrbózni. Fürdőszoba, konyha rendbe van, így annyira nem is vészes. Bútorok régiek, tv-k régiek stb stb. Régebben zavartak ezek a dolgok, de mára már nem.

Kérdésedre válaszolva pedig - attól függ milyen személy az illető, melyik osztályból származik. Egy városi higiénimániás személy nyilván undorodna ezektől.

Még egy középosztályú személynek semmi baja nem lenne.

Személy szerint engem nem zavarna. Voltam már pár ismerősömnél, akiknél kb szintén ez volt a helyzet, mint nálad. Viszont a házban tartott kutyák és macskák... falra tudnék mászni ha ezek bent vannak. Többször nem is mentem oda, ahol bent voltak állatok.

Esetleg még a szagok. Nyilván minden háznak, családnak meg van a maguk szaga, vagy, hogy is mondják ezt. 10-ből 9 helyen viselhető, de van ahol nem. Ezen persze 1 illatosítóval lehet segíteni.

De kinek mi.

Nekem az albérletem ilyen.

Amikor beköltöztem, egyetlen ok az volt, hogy hirtelen kellett szoba és mai szinten baráti összeget fizetek érte.

Viszont a szoba lehangoló volt, 3-szor átfestett ócska, legolcsóbb tapéta, azon is 15 évnyi kosz és beázás nyomai. Az egész lakás felújítandó, lepusztult, ehhez még hozzá jön az igénytelen lakótársam aki konkrétan soha nem takarított.

Az előtérben nincs tároló bútor így a porszívó, tisztító eszközök szerte-szét hevertek, a WC-ben halomban álltak az üres gurigák, a konyhában olyan szintű retek volt, hogy 2 mm vastagon állt mindenen a kosz.

Több napomba tellett mire sikerült relatív rendezett állapotot összehozni, így már legalább nem teljesen igénytelen putri de azért nem is szívesen mutogatom senkinek. Legalább azt sikerült nagy nehezen elérnem, hogy legyen egy havi takarítási ütemezésünk, a sok lomot meg elpakoltam ide-oda, hogy ne az legyen, hogy belép valaki és elokádja magát.

A szobám nekem is rendezett, ki lett festve (bár utólag bánom, hogy nem szóltam hamarabb festő ismerősnek, mert simán át tapétázta volna), és szerencsére az albérlet tulajának is meghoztam a kedvét a "felújításhoz" így igyekezett segíteni, támogatni, lett rendes függöny, vannak IKEA-s olcsó de legalább pofás bútoraim, Kallax, Breim gardrób, növények, meg úgy alapvetően igyekszem rendszert tartani, hogy ha valaki belép, akkor az legyen a gondolata hogy "jó kis kecó" és ne az, mint nekem, mikor megláttam először a szobát :D

Amivel nagyon nem tudok kibékülni az az előtér. A fürdő, konyha olyan amilyen, de az egész lakásban ezeréves legolcsóbb gagyi mintás linóleum van, ami itt-ott rohad szét, a fal mentén nincs lábazat így ott a felmosás miatt koszos meg az egészre ráférne egy alapos felújítás.

Következő projektem tuti az lesz, hogy rá veszem a tulajt, rakjunk le valami újabb PVC-t arra a pár m2-re, meg fessünk ki, legalább tisztasági festés szinten. Onnantól még 1-1 olcsó bútor cipők, cuccok tárolására, meg 1-2 pofás ruha fogas és mindjárt jobban nézne ki a lakás. Egyszerűen jobb érzés lenne úgy haza jönni, hogy belépsz és egy pofás kis "otthon" fogad, nem pedig egy ezeréves éjszakai járatos BKV busz fílingje.

Amúgy a családom és a családi lakásunk is hasonló mint amit a kérdező leírt.

Apám igénytelenségéről alapból könyvet lehetne írni. Alkoholista naplopó volt, egész nap otthon döglött. Se nem fürdött, se nem cserélt ruhát. Alapból az "én házamban azt csinálok amit akarok" módon élt és minden jelszava az volt hogy az "Én házamban hagy érezzem már jól magam". Aztán simán kiment vendéget fogadni szarcsíkos alsógatyában, összeizzadt, egy hete nem cserélt atlétában.

De még az állatot is így ment megetetni, baromfit, disznót, gatyába belehúzott atlétában meg gumicsizmában. Aztán úgy ahogy van bedöglött az ágyba vele.

Azt hozzá tenném, hogy ez nem "városi higiénia mánia" meg osztály kérdése. Rengeteg mezőgazdaságban dolgozót, kétkezi dolgozót ismerek, akik mégis rendben tudják tartani a lakásukat és igényesek, míg egy "városi" is élhet úgy mint egy putris cigány.

De anyám se kutya. Apám halála után eléggé begubózott és teljesen elhagyta magát egy időben. Rászokott arra, hogy a wc-ben dohányzik, így bejön az egész lakásba a cigi füst, volt hogy napokig nem fürdött, olyan büdös volt mint egy ló, aztán persze ha finoman céloztam rá, akkor majdhogynem én kaptam a lecseszést.

A lakásunk meg putri.

Alapból 30+ év meglátszik rajta, se felújítás, se semmi. Legnagyobb tevékenység az volt, hogy egyszer kifestettünk 10+ éve meg le lett festve a kerítés. Már a kapuban elhanyagolt növényzet fogad, a kerítés rohad szét, az oldalsó kerítés is félig dől ki. Az udvar legalább már csak simán üres, régen úgy nézett ki mint a lomizós kisebbségeké, tele minden kacattal, mert apám "jó lesz az még valamire" jelszóval gyűjtött mindent is.

Na meg apámék (főleg munka hiányában) mindig mindent úgy néztek, hogy "hát de pénzbe kerül" és mindig örültek, ha megkaphatták valaki levetett kacatját ingyen.

Pedig lehetett volna igényes előkertünk autó beállóval, ehelyett ott van 30 éve egy halom sóder, mert "jó lesz az még ha építkezni kell" vagy lehetett volna füvesíteni, de hát ugye az is pénz meg "kiég a napon" holott a szomszédoknak tök jól néz ki.

Az egész ház is gyakorlatilag egy nagy kacat tároló volt elejétől a végéig. Már az előtérbe belépve az fogad mindenkit, hogy ott a sok kacat. Volt egy idő, mikor neki álltam testvéremmel lomtalanítani, szerintem egy kamionnyi lomot kidobtunk viccen kívül. Persze apámat az agyvérzés kerülgette, mert hát az jó lesz még. Olyan dolgok, amiket eltett az építkezéskor jó lesz még alapon és 20+ évig azt se tudta, hogy van...de jó lesz még.

Egyik fő dolog ami mindig zavart, hogy soha nem volt egy normális, vendégfogadásra alkalmas helyiségünk, nappalink. Minden szoba gyakorlatilag "alvó szoba" a nappalinak nevezhető szoba mindig apám szobája volt. mióta meghalt ugyanúgy ott van az ágya, ha nagy ritkán otthon vagyok, akkor ott tudok aludni a nappaliban ami nyilván nem az igazi, mert e régi szobám kacat tárolónak tartják. A bútorok régiek, amivel nem is lenne baj, de nincs egy normális kanapén, normális székünk.

A székek is olyanok hogy 1-2 ilyen 1-2 olyan. Nagyobb vendég fogadásnál elő kerül az igazán igényes műanyag kerti szék. Meg a kedvenc a régi kanapékra leterített takaró hogy ne látszódjon rajta a mocsok, szakadás meg a sok szar ami rákerült az évek alatt.

Meg úgy alapvetően minden olyan, hogy addig van használva, míg totál szét nem esik. Ha rajtam állna, akkor lenne legalább egy "tiszta szoba" ami csak vendégfogadásra, meg nappali célra van. És nincs benne minden kacat meg bútor, csak egy letisztult, igényes szoba lenne.

Persze az irigykedés megvolt, meg a leszólás, hogy de jó a "gazdagéknak" hogy pár évente teljes felújítás, meg új bútorzat. Holott akárhogy nézzük szükséges egy-két évtizedenként egy nagyobb felújítás, és folyamatos karbantartás. Különben lepukkan minden és úgy fog kinézni ahogy most kinéz. Nem is vittem soha senkit haza.

Mi szépen élünk nagy hàzban es nem egy exem ugy volt vele hogy mi gazdagok vagyunk es azert foglalkoztak velem hogy majd bekerüljön a csaladba vallalkozasba es meglesz ugy is mindenünk mert majd a szüleim ugyis tamogatnak minket.

Amiota lepukkant alberletben élek külön azota erdekes nem vonzom az ilyeneket.

Szoval az anyagi hàttered (a csalàdoďé)az biztos véleményezve lesz magàban es onnanstol vagy tapad vagy lenéz.