Városiak, miért szerettek egymás hegyén-hátán lakni?

Rengeteg előnyét látom, pláne így, home office-ból dolgozva. Csodaszép helyen élek, erdőkre néznek az ablakaim, madárcsicsergés, tücsökciripelés, minden van.

De panelban élek, ami azt is jelenti, hogy nem fogja elvinni a tetőmet egy nagyobb vihar, és nem jön föl a pincéből a víz nagyobb esőzések esetén (mint a mamámnál pár évente). Télen nem leszek elvágva a világtól, ha nagy hó esik. A rengeteg előfizető miatt, ha bármilyen közmű lerobban, nagyon gyorsan igyekeznek megjavítani.

A munkahelyemre fővárosiként is gyalog járok (1 órás út, és olyan néptelen utcákon megyek, ha meglátok egy embert, átmegyek az út túloldalára). A munkahelyem Duna-menti, ebédszünetben a parton ülök, nézem a kacsákat. Vagyis néztem, de most otthonról dolgozom. Most a frissen kikelt szarkákat nézem a szemközti fán.

Közben rendelkezésemre áll a nagyváros teljes intézményi infrastruktúrája, szóval kényelmes.

Persze, ha be kell mennem egy plázába és ott eltöltök egy órát, akkor utána hazaérve magamra csukom az ajtót, és pár óráig nem akarok embert látni. Igen, ez is benne van.

Persze, amikor éjjel zörög a szomszéd, az sem kellemes. Gyaníthatóan én is zörgök alkalmanként, néha szólunk egymásnak és alkalmazkodunk egymáshoz.

Én szeretem ezt a méhkaptár jelleget, megnyugtat.

Társasházban lakom egy négyemeletes ház tetőterében. A szomszédokat egyáltalán nem hallom. Nem érzem zsúfoltnak a 16 lakásos lépcsőházat sem.

A kert engem nem vonz. A közelben vannak játszóterek és egy nagy park, ahová járok a gyerekkel.

Itt reggel nem flexelnek. Bármit csinálok nem kell rettegnem, hogy mit szól majd a falu. Sokkal több szórakozási lehetőség van. Az oktatás is sokszínűbb (könnyebben tudok a gyerekeim képességéhez megfelelő iskolákat keresni).

Soha nem költöznék vidékre.

Hülyeség azt mondani, hogy falun jobb élni, mint városban és fordítva. Kinek ez, kinek az jön be.