Miért van az, hogy a társasházakban/tömbházakban ki vannak akadva az emberek az olyan dolgokon, hogy a szomszéd kalapácsol vagy hangosan zenét hallgat, falun meg az se érdekel senkit ha az utcában 4-en vágják a fát asztali körfűrésszel?

Társasházban azért minden zaj jóval erősebben hallatszik, ami az egyik plafonja, az a másik padlója, és a falak is közösek. Falun van jó nagy terület a házak között, ott nincsenek az emberek annyira egymás fenekében. A párom házában kiabálhatok is, senki nem hallja. Otthon pedig felkopog a szomszéd, ha a macskám leugrik az ágyról a 4 kilójával...

Pedig tégla építésű társasházban élek, el tudom képzelni, milyen lehet egy panelban.

Panelban kínlódás lakni, természetellenes konstrukció, szó szerint tyúkketrec. Az emberek stresszesebbek, nincs személyes terük és még abba a pár m2-be is, amit magukénak tudhatnak, beerőszakolódik a szomszédok zaja, így nincs egy nyugodt percük sem. Én pl. olyan házban nőttem fel, ami közvetlenül a vonatállomás mellett volt, egész napos volt a sürgés-forgás, tömegek mászkáltak az ablak alatt, mégsem idegesítettek. Felköltöztem egy körfolyosós társasházba, akkora az egész lakás, mint a nappalink volt. Tíz év alatt képtelen voltam megszokni, pedig alig pár ember mászkál el az ablak előtt, mindig gyomorgöcsöt kapok tőlük. Folyton úgy érzem, hogy figyelnek. Mindenfelől hangok és zajok, egyszerűen nem érzem azt, hogy biztonságban lennék, hogy otthon lennék, mert megfojtanak a falak, megfojt ez a rohadt betondzsungel és semmit nem tudok úgy csinálni, hogy ne menjek vele mások agyára.

Embertelen. Ne csodálkozz, ha így nem tud az ember toleráns lenni.

A kérdés már önmagában is hazugság, tekintve, hogy "falun" pont ugyanúgy megvannak ezek a konfliktusok.

Munkatársamat feljelentették, mert hétvégén nyírta a füvet. Hétköznap reggel 6-kor indul, este 7 előtt nem ér haza, gyakorlatilag nem tudja máskor vágni.

Anyámék egész este azon mérgelődtek, hogy nem tudnak pihenni, mert a szomszéd este 11-kor állt neki füvet nyírni. Másnap "reggel" 10-kor meg átjött, hogy nem tud pihenni mert vágjuk a fát... :D

Vagy rendszeres konfliktus forrás volt a disznó és egyéb haszonállat tartás is.

Ahol mindkét fél szempontja érthető. az is, hogy valaki vidéki és mindig is tartott disznót. Meg az is érthető, hogy a másik félnek nem tetszik, hogy egész nap a disznószagot kell szagolnia.

Szóval bárhogy nézzük, flexelés, favágás, fűnyírás, zajos munkák "falun" is ugyanúgy konfliktusforrásnak számítanak.

És akkor még nem is beszéltünk a klasszikus "égetésről" ami a Marika néni hétvégi, esti programja, mert hát akkor már nincsen meleg, te meg akkor szellőztetnél, mosnál, és fulladsz meg a füsttől, mert hát gumi, műanyag, elég az.

Na meg ha már zene hallgatás.

Van olyan szomszédunk, aki panelből költözött ki vidékre. Náluk alap dolog, hogy ordít a zene. Felkelnek, beteszik a tüc-tüc-öt és hagy hallja az egész utca. Aztán úgy kell átmenni hozzájuk, hogy gyerekek, nem-e lehetne valami minimálisan kulturált módon létezni.

Őket gondolom rohadtul szerették panelban is.

Na meg azért nem mindegy a "népsűrűség" sem.

A családi házunk 150 nm. És vagyunk benne "csúcsidőben" 3-4-en.

Egy panelházban ugyanekkora területen él 3-4 család.

a szomszédság ugyanez.

Vidéken közvetlen kapcsolatod van 5-10 családdal, és akkor sokat mondok. egy 10 emeletes panelban lakik 100 család, a szemben lévőben még 100. egyszerűen sokkal többen vannak összezsúfolva ugyanarra a területre, persze, hogy nagyobb a konfliktus.

Panelban élek, hallom az oldalsó szomszédból a TV-t, felülről kopog a mennyezet úgy járnak-kelnek. Hallom a hangosabb beszélgetést is. Átjön minden szag, a kajaszagtól kezdve a szarszagig.

Kedvencem amikor a felső szomszéd hugyozik és úgy "csobog" hogy konkrétan a szobában, fejhallgatóval a fejemen hallom.