Ez csak "jószomszédi viszony"?

30N, ő 45F (nem elvált, nincs gyereke), mindketten egyedülállók vagyunk.

Mindig nagyon mosolyog, olykor beszélgetés során próbál szemezni, egyre gyakrabban hozzám ér, egyre közelebb jön. Nem egy domináns típus, eleinte azt gondoltam talán csak meg akar fektetni, de ahogy lassan megismerem, egy nagyon tisztaszívű, jóindulatú, udvarias és visszafogott pasinak látom. Illetve azt elmondta magáról, hogy nagyon introvertált, nem szokott így idegenekkel összeismerkedni, csak velem könnyű/jó beszélgetnie.

Ha beszélgetünk főként egymás iránt érdeklődünk, munka, hobbik, sport, gyerekkor, család, ilyesmik, hétvégén pezsgőztünk (pedig nem ünnepeltünk semmit). Élményben olyan, mintha ilyenkor randiznánk, csak egyrészt nincs előre megbeszélve, másrészt még nem mozdultunk ki, (mert nem hívott el), általában kiülünk a közös kertbe. Mindig úgy búcsúzik el, hogy megköszöni az estét, a társaságom, és megkérdezi, hogy "még folytatjuk?", amire természetesen igen a válaszom.

Én nyitott vagyok felé, próbálok visszajelzéseket adni, de nem akarok helyette kezdeményezni. Ha ez friendzone, akkor maradunk barátok, ez ilyen.

6, ő "nem olyan", erről beszélgettünk is, mondta, hogy sosem volt az a típus aki kalandozna. Illetve elmesélt egy ciki sztorit, hogy egyszer hogyan koptatták le egy kegyes hazugsággal... ilyenekről nem szoktak az emberek dicsekedni, de ő kicsit pirulva elmesélte.

7, köszi a bátorítást, kicsit tartok tőle, hogy ha kezdeményeznék és elutasít, az utána kellemetlen lesz, illetve nem is látna bennem kihívást... de még hagyok időt ennek az egésznek.