Elköltözzek-e otthonról? Elsősorban Budapest lenne a cél.

Sziasztok!

Talán valaki jár/járt hasonló cipőben.Az életem nagy részét az önsajnálatban való fetrengéssel töltöttem. Ebből az ördögi körből szeretnék valamilyen módon kitörni, legalábbis kísérletet tenni rá.Nagy vonalakban megpróbálom felvázolni a mostani helyzetet. Talán ti más szempontokból is (át)látjátok, hogy mi lenne a logikus döntés az esetemben, legalábbis nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok. Tiszta sor, hogy nekem kell meghoznom egy ilyen nagy horderejű döntést, de mégse szeretnék fejjel rohanni a falnak, anélkül, hogy megvizsgáltam volna több lehetőséget.Tehát nem rég töltöttem be a 25-öt. Na, ez az évszám kicsit szíven ütött. Természetesen voltak már kisebb-nagyobb "na majd most megváltozok, rendbe szedem az életem" típusú fellángolások korábban is, de valamiért most érzem azt, hogy most vagy soha. Olyan szinten stagnál az életem, hogy tulajdonképpen azt sem tudom, miért kelek fel reggel. Aztán lehet, hogy csak túl jó világom van, ahogy anyámék mondják. Amit sajnos vagy nem sajnos abból a szempontból nem tudok megcáfolni, hogy még mindig otthon élek a szülői házban, és a fizetésem nagy része megmaradt, és anyám kiszolgálja az egész családot. Ergo az önállósági szintem a nullával egyenlő. Az, hogy ez miért alakult így, más kérdés.Őszintén szólva tényleg azt érzem, hogy igazi vesztenivalóm nincs. Persze, ez így elég erős állítás, az ember általában csak azután jön rá sokszor, hogy mit vesztett, miután nincs már. Igen, itt minden adott számomra, amiért szerencsésnek kell(ene) magamat éreznem, főleg a mai magyar viszonylatban, de mégis olyan fojtogató az egész. Valószínűleg kicsit bicskanyitogatóan hathat egyeseknek, hogy ilyen "problémákkal" jövök, és miért nem kezdek így valamit az életemmel, ha a kényelem adott. Emellett évek óta volt egy szintén kényelmes munkám. Aztán év elején felmondtam. Nem volt semmi olyan durva történés, vagy emberi tényező, ami ezt megindokolta volna, viszont volt bennem egy erős késztetés, hogy annyira szükségem van a változásra, hogy a felmondás talán elegendő kényszer lesz arra, hogy elköltözzek otthonról. Annak ellenére, hogy itt már jócskán van logikai összeférhetetlenség... Pénzügyi szempontból mindenképp.Bocsánat, már most is nagyon bő lére eresztettem. Tehát szeretnék felköltözni Budapestre. Amiről sejtem, hogy több sebből vérző sztori az elmondottak alapján, és nyilván az is opció volt, hogy maradok a jelenlegi városomban szintén albérleti megoldással, de mégis úgy érzem, hogy túl közel lenne a családomhoz ("Nem gyógyulhatsz meg abban a környezetben,ahol megbetegedtél"), és hát új impulzusok se nagyon érnének, azt hiszem. Annak köszönhetően, hogy eddig otthon éltem, némi megtakarításom van, tehát nem az a tényező lenne a legnagyobb probléma.

Szívesen venném, ha megosztanátok az ilyen jellegű tapasztalataikat, esetleg tanácsaitokat, vagy a véleményeteket. Ne kíméljetek, mert lehet, hogy ez eleve egy halvaszületett ötlet a részemről.

Előre is köszönöm!