Vajon mennyire lehet jó eltávolodva a társadalomtól az erdő közepén egy kis házban lakni és amit csak lehet önfenntartásból megoldani?

Egy ideig jó lehet, ameddig kitisztul a fejed, de idővel hiányozna a társadalom.

Az önfenntartás rengeteg munkával jár és ez nyilván fizikai munka, ami általában mindennapos (nincs nyaralás, szünet, ünnep, szabadság). Romantikusnak nem mondanám, mire odajutsz, hogy na most akkor mindent megcsináltál annyira elfáradsz, hogy felkelni sincs kedved az ágyról, nem hogy még romantikázni. Persze be lehet tervezni a tennivalók közé a romantikát is, de pl egy gyertya fényes vacsora vagy együtt ázás a kádban ugyanolyan romantikus mintha egy lakásban csinálnád BP közepén, szóval egyáltalán nem romantikusabb a semmi közepén élni.

Inkább rohadt nehéz megvalósítani.

Ez nem igazi elvonulás, mert mindenki tudni fog rólad, kibeszélnek, hogy az az ember, aki ott él az erdőben. Ha elegem lenne a társadalomból, én inkább valami éjszakai munkát vállalnék, nappal meg beraknám a füldugót és aludnék.

Minden álmom ez az élet. Bár akkor lenne az igazi, ha a környező erdőt is meg tudnám venni (bár annyi pénzem sose lesz) és körbekeríteni, hogy ne telepedjenek le benne a hajléktalanok, és ne mászkáljanak benne a túrázók.

10 napon belül megtalál az első rosszindulatú ember, aki fizikai fájdalmat fog érezni a vélt boldogulásod láttán - és ennek hatására meg fognak találni az erdőgazdaság emberei. Az nem lényeges, hogy keresztül esel heteken keresztül a turistautakon keresztbe-kasul fekvő lombokon, ágakon, favágók által ott hagyott komplett fákon és ha van egyáltalán szemetes, akkor sincs megfelelő rendszerességgel kiürítve, de erre mindig lesz emberük úgy, ahogyan arra is szokott, hogy az erdész ház körül parkoló gépkocsijaik árnyékából megtagadjanak egyszeri behajtási engedélyre kérelmeket.

Ha eü.-ileg nincs gondja, keménykötésű-szívós, van pénze, hogy az alapokat megteremtse hozzá, akkor okés.

Csak ez nem egy működik, hogy kiköltözik valaki az erdőbe.