Miért száll el minden motivációm, lelkesedésem amint hazaérek az amúgy szép, kényelmes lakásomba? Mit tehetek ellene?

Önfegyelem, a könnyebbik út feladása, a nehezebbnek vélt útban való öröm keresése, kihívásként kezelése, lelkesedés érte.

Ha nincs lelkesedés, marad a tunyulás.

Nem kerdezted honapokkal ezelott? Akkor nagyon megragadt bennem. Sajnos egesz eletemben igy volt. Az utcan elkap egy flow elmeny, vilagot tudnek megvaltani. De ha csak hazaugrom is, elszall a lelkesedes. Tobbedik otthon, mindig imadtam az otthonaim. Nincs semmi koze a kornyezethez. Sot, ferjem is van, aki cuki. De. Otthon egy csigahaz begubozos uzemmodba valtok. Az utcan, az emberek kozt egy nyitott, ket labbal a foldon allo, teljesen mas ember vagyok.

Es a legnehezebb megtenni az ajtoig a lepest. Ujra kint lenni az aramlasban.

Nekem is ilyen.

Tele vagyok célokkal tervekkel de olyanokkal is hogy atrendezem a kecot lomtalanitok kidobom a régi ruháim, meg aztán pályázni munka mellett mashova táncot akarok tanulni a youtube oktato vidikbol meg 20 perces fittnesseket csinalni, de hazaérve elszáll minden kedvem motivaciom is.

Ha pedig huzamosan vagyok otthon pl.magányos hétvègèk vagy amikor 2 munka közt vagyok akkor meg egyenesen irdatlan erő es önkontroll kell ahhoz is hogy csak a boltba szedjem már magam össze lemenni kajáért.

Nekem ez attol van hogy egyedul vagyok.

Mert viszont amikor valaki pl átjon hozzám mondjuk festeni kozben en olyan boldogan takaritom a szekrenyek tetejét is meg tologatok mindent masik helysegben atrendezem a kecot, uj függönyöket veszek, vagyy ha hetvégén hivnak pp bulizni akkor egesz hétvégén izgatottan keszulok mosok főzök van értelme élni.

Teljesen más ha van partnered abban hogy egyutt főzöl festesz barmit csinalsz valakivel meg ha nincs senki.

Otthon a kvázi reménytelenséget látod, az utcán a lehetőséget. Ott a net: a lehetőséget simán be tudnád vinni az otthonodba is:).

Változtass meg pár dolgot az otthonodban, ez is segítíhet.

Ezt én is átszoktam élni, csak nem így hogy utcáról haza érek és elvágva minden, hanem egyszerűen felkelek, és amit elterveztem, arra szelektív a memóriám, persze estére már eszembe jut hogy ja, ma 5 dolgot akartam meg csinálni délelőtt, de általában, át lesz rakva másnapra...

Szóval szépen be tudom így csapni magam.. Nincs mese, egyszerűen önuralom kell hozzá és fegyelem, fel kell állni és csinálni amit kell. Egyébként azt is mondják hogy evés közben jön meg az ember étvágya.