Mikor éltél falun és mikor városban életedben?

Faluban: egész életemben

Városban: kb. összesen 1 hónapot (ottalvós vendégség, hotel)

Faluról az a véleményem, hogy igen, városba bejárás szempontjából trágya dolog. Azonban minden más szempontból jó, mert nyugodt, csendes.

Városról az a véleményem, hogy ha saját telkes kertes házban laksz, akkor a falu minden előnyét hozza, plusz még a bejárás szempontjából is jó. Persze ha zajos a környék, akkor nem jó.

Budapesten éltem születésemtől fogva 40 éven át, többnyire panelban. Aztán egy másik városban, megyeszékhelyen, szintén panelban. Ott szerettünk volna házat venni, de egyrészt baromi drágák voltak még a felújítandók is, másrészt bármelyik hirdetést néztük, egymás hegyén-hátán voltak a házak, ha elmentünk személyesen megnézni, azt láttuk, alig van olyan ház a városban, ahol a kertben tényleg egyedül tudsz lenni, mert mindenki rálát a másikra. Illetve, ha városban veszel házat és nyugit szeretnél, akkor a belvárosi rész eleve kilőve.

Így kerültünk falura egy évvel ezelőtt. 8 éves, korszerű házat vettünk fele annyiért, amennyiért régi házakat néztünk a városokban vagy Budapest agglomerációjában.

Őszintén, én világ életemben utáltam Budapestet, bármennyire jó volt, hogy minden elérhető közelségben van. Mindig is zárkózottabb ember voltam és nyugira vágytam, ezért nagyon élvezem a falut. Persze hátránya is van, nehezebben találtunk munkát, pontosabban elég hamar elhelyezkedtünk, de válogatni nem nagyon tudtunk az állásajánlatok közt. Ellenben mindketten egész jól keresünk és nekem pl. lehetőségem volt a home officera is, így imádom, hogy csendben, nyugiban dolgozhatok itthonról és bármikor ki tudok menni a teraszra, csend és nyugalom van, nem a szomszédok ordítozását hallgatom. Persze furcsa, hogy ha nagy bevásárlást akarunk csinálni, akkor bizony 15 percet kell autózni a legközelebbi nagyvárosba, de semmiben nem szenvedünk hiányt és 3 kisbolt + pékség van a faluban, így azt sem mondhatnám, hogy ha valami éppen elfogyott itthon, nem tudjuk pótolni.

Mivel gyerekünk nincs, így könnyebben hoztuk meg a döntést, hogy falura költözünk, nem kellett óvodában/iskolában gondolkodni. Egyikőnk sem bulizós típus, amíg Pesten laktunk, akkor sem jártunk hetente moziba, úgyhogy ez sem hiányzik. A hobbinknak viszont itt is tudunk hódolni, kerékpározni és kirándulni bőven lehet a környéken.

Mindent összevetve, talán az az egy hátrány van, amit nem fogok tudni megszokni, hogy a család messze van, de ez is relatív, egy óra autózásra vagyunk tőlük. Ezt leszámítva nagyon jól érezzük magunkat itt és ami a legnagyobb álmom volt, hatalmas telkünk van, nagy terasszal. A párom ugyanígy van a dupla garázzsal, imádja. (Mindig megjegyzi, hogy milyen szuper, hogy munka után nem kell negyed órán át parkolóhelyet vadászni, csak begurul a kertbe a saját garázsába 😀) Nekem ennél több nem kell.

Bőven hoztunk áldozatokat, hogy ezt meglépjük, de mindketten úgy érezzük, megérte és ez a lényeg.

Falun 15 évig és borzalmas volt

Sajnos most is csak egy kisvárosban lakom

Falun (kisváros azóta) 25 éves koromig szörnyű volt. Egy rémálom, pedig agglomeráció, de semmi nem volt ott, a közlekedés pedig hulladék volt már akkor is - azóta még rosszabb.

Most kisvárosban élek (külföldön), pöpec vonatközlekedés, 8 perc buszra a bevásárlóközpont (kb évente egyszer megyek el), három élelmiszer-üzlet, nem kell a fél környéket bejárnom valami speckó dologért...

Falun nőttem fel, a szuleim is ott nottek fel, a nagyszuleim is es szerintem a dédnagyszüleim nagy része is.

Huszas eveim masodik felében jártam már mikor elköltöztem egy külföldi városba, mar 7 eve itt lakom.

A város olyan szempontbol jobb hogy több a munkalehetőség, jobb az infrastruktura, rengeteg uzlet van, van egy kis plaza tőlünk 10 percre, egy nagyobb pláza 20 percre.

Viszont mivel nem itt nőttel fel ezért senkit sem ismerek, mindenki idegen nekem.

Falun azt szerettem hogy csendes, nincs nagy forgalom, nekünk közel volt a város is ahova iskolába jártam. Igazábol mikor ott laktam akkor nem volt problémám a munkakereséssel mert mindig találtam munkát. Szorakozási lehetőség nem nagyon volt, az emberek inkább átmennek egymáshoz inni, főznek valamit. Mi is ezt csináltuk a barátaimmal.

Szerintem most is ezt csinálnánk, főleg hogy most már mindenki külön lakik a szüleitől. Régen az volt a kérdés hogy kinek van helye egy kis összejövetelhez.

Nem végleg költöztem el. Ha egyszer ugy hozza az élet akkor vissza szeretnék költözni csak nehéz feladni azt amit itt külföldön elértem