Attól hogy egy magyar ember nem Magyarországon él, attól még lehet hazafi?

A hazafiság értelmezéséhez szerintem kicsit ki kell tekintenünk a történelembe, ugyanis csak így válik értelmezhetővé.

A szó annak kapcsán jött létre (és került be a napi szóhasználatba), hogy megszülettek a nemzetállamok, vagy legalábbis megindultak a nemzeti mozgalmak. Ez országok függvényében különböző időkben jött létre, de a "nyugati" országok mindegyikében bekövetkezett*. A nemzeti mozgalmak mindegyikének az volt a kezdeti célja, hogy saját államot hozzanak létre és a folyamat végére szinte mindegyik belátta, hogy a nemzetállami létben nem csak az akadály, ha őket nyomják el, hanem az is, ha ők nyomnak el valamilyen más nemzeti vagy etnikai kisebbséget.

Nálunk a kiegyezéssel, groteszk módon Trianonnal, majd végül a rendszerváltással létrejött a magyar nemzetállam és ugyanez történt számos más néppel is.

A kérdés innentől az, hogy most hogyan kell viszonyulni a korábbi érzelmekhez. Hiszen anno az volt a kérdés, hogy az elnyomó hatalmat hogyan tudjuk lerázni - legyen az egy másik állam uralkodója, vagy éppen a saját birodalomépítő királyunk, diktátorunk.

Most már ilyen nincsen, tehát nem tudjuk ugyanazt érezni és megélni minden nap.

Én azt gondolom, hogy ezt két részre lehet "szedni":

1. A nemzeti érzelem állandó lázadásának már nincs helye. Nem vagyunk elnyomva, senki nem fog börtönbe vetni minket egy magyar zászló lengetéséért, ha öncélúan folyton gyűlölni akarunk valakit, akkor -joggal- hülyének fognak nézni minket, nem hazafinak. Saját érdekünk immár, hogy Európának, a világnak, az emberiségnek is szerves részévé váljunk, idegen nyelvet tanuljunk, világot lássunk, ott éljünk, ahol jó és produktív életet tudunk élni. Ez a "saját érdek" pedig nem csak a magunké, hanem a népünké is, hiszen ezzel neki is csak jót teszünk.

2. Mindig emlékeznünk kell rá, hogy honnan jöttünk, hogy milyen értékeket kaptunk ajándékba, hogy gyerekként milyen fára másztunk fel először. Ez a részünk és felelősek vagyunk érte, ha elhanyagoljuk, azzal magunkat tagadjuk meg bizonyos szinten. Feladatunk, hogy pl. a nyelvünket továbbadjuk (amennyire lehetséges), hogy felkapjuk a fejünket, ha honfitársainkkal történik valami rossz és ha tudunk, segítsünk.

Szóval szerintem: Igen, lehet hazafi valaki külföldön is. Nem attól leszel jó ember és jó hazafi, ha ugyanúgy és ugyanott élsz, mint minden honfitársad. Attól leszel jó ember és jó "hazafi"**, ha teljes és boldog életet élsz és kihozod belőle a lehető legtöbbet - beleértve a fentieket.

*ezt azért fontos hangsúlyozni, mert pl. az oroszok esetében a mai napig van egy birodalmi jelleg, a muszlim, volt gyarmati országok esetében pedig vagy sose volt, vagy még mindig gyerekcipőben jár (a határaik mai napig jobban kötődnek a gyarmati múlthoz, mint helyi népcsoportokhoz)

** a 'hazafi' szó azért került idézőjelbe, mert többszörösen idejétmúlt. Eleve benne van, hogy hazafi egy férfi lehet, ha van is olyan szó, hogy 'honleány', nem sokat használjuk...

Ha van múltad, lesz jövőd is!

Sajnos a mai globalizáció ezt próbálja megakadályozni a múlt eltörlésével, a nemzeti öntudat sárba tiprásával és a valós történelem eltitkolásával és elferdítésével.

A haza szeretete nem kontinens függő. A tetteid, cselekedeteid és gondolkodásod fogja meghatározni, hogy milyen rasszhoz, azaz néphez tartozol. Ha valaki pl. magyarul beszél, de nem úgy cselekszik, akkor abból sosem lesz magyar, csak Magyarországon élő, magyarul beszélő, idegen identitású egyén.