Ha megtámadnak az utcán, a többiek megvédenek?

Kikerekedett szemmel nézik az eseményt és felveszik telefonnal, aztán megy a jutyubra.

Viszont ettől még ne félj kimenni az utcára.

Sajnos gyakori, hogy ilyenkor "megbénulnak" az emberek. Mindenki tudja, hogy segíteni kéne, de senki sem mer a tettek mezejére lépni. Mintha mindenki a másikra várna, aztán ha senki nem tesz semmit, akkor ők sem tesznek semmit.

Én megpróbálnám megvédeni azt, akit megtámadnak, de még nem találkoztam ilyen helyzettel.

Dehogyis... Engem támadott meg egy 3 fős banda, a többi ember elment onnan, volt aki fotózott a telefonnal...

Megütöttek, felrepedt a szemöldököm, ki akartak rabolni, de látták hogy nem hagyom magam, inkább továbbmentek.

Vérző fejjel, félkómásan ücsörögtem a földön, senki le sem szart, majd egy 18 éves srác jött oda zsepivel, meg hívott mentőt (ami persze 2 óra várakozás után sem érkezett meg).

Hiába van társadalom, állami intézmény csak is mindig magadra számíthatsz.

Arrébb kell menni.

Vagy ha nagyon gázos a szitu akkor el kell futni azt csá.

Majd valaki segít neked persze, meg amúgy is az a vége hogy elhagyod a környéket.

Leginkább a "bambán nézelődés" a gyakori.

Esetleg ha egy kisebb csapat, függetlenül az eseményektől, ott van a közelben, akkor még lehet rá esély, hogy egyik része lokalizálni kezdené a problémát, a másikak meg szólnának a yardoknak. Talán.

Nem fognak.

Sajnos sok ilyen van hogy csak lesnek az emberek de nem csinálnak semmit, vagy úgy tesznek mint ha ők nem látnak semmit az egészből. Szomorú, de sajnos már ilyen világot élünk.

Ahol lakom volt egy elmebeteg férfi aki spontán rátámadt másokra, általában fellökte őket az utcán, vagy spontán beverte mások orrát, és elszaladt. Nagyon senki nem foglalkozott vele szinte.

Én csak annyit láttam ebből hogy egy nő ül a járdán és ömlik orrából a vér és a ruhája is csurom vér volt. Akkor megkérdeztem hogy tudok-e segíteni, meg adtam még neki zsebkendőt, mentőt akartam hívni, de mondta hogy ne hívjak mert már értesítette őket nagy nehezen mivel más nem volt erre hajlandó az a 10 ember aki elment mellette. Megvártam vele a mentőket közbe rendőrök is jöttek, ugye kérdezték mit tudok, de mondtam hogy semmit nem láttam csak azt hogy ül a járdán, és felajánlottam hogy segítek neki, meg megvártam vele a mentőket. Az egyik mentős mesélte hogy ritka az ilyen eset már hogy valaki segít a másikon akár elájul, akár bármi történik, most nem csak támadásról van szó.

Olyat is láttam egy tömött buszon hogy a csukló részen állt egy lány akin már láttam távolról hogy valami nem stimmel vele, de én messzebb álltam előttem volt kb 5 ember, plusz a csukló résznél is álltak jó páran. A lány elájult és a földre esett, akik körülötte álltak nem akarták észrevenni szinte, mint ha mi sem történt volna. Akik előttem álltak ők sem csinálta jóformán semmit én meg berágtam félrelöktem az embereket, hozzáteszem morogtak, és segítettem a lánynak aki addigra magánál volt felállni, és akkor végre megmozdult egy ülő utas aki szólt hogy ültessem le oda, és a többiek meg bambán csak lestek. Aztán még hátrébb volt egy hölgy aki vizet adott a lánynak és még akart segíteni. Akkor kérdeztem meg a lánytól hogy hova megy, hol szeretne leszállni stb... Mivel csak egy megállóval ment tovább mint én, így kibírtam és leszálltam vele és jobban volt már, de mondtam hogy hazáig elkísérem nehogy az utcán megint össze essen. Nagyon örült is neki a lány, de amikor leszálltunk pont ott volt az apja, én meg odamentem az apjához és elmondtam hogy mit láttam, mi történt nehogy a lány elhallgassa mert lehet egy betegsége van amiről nem akarja hogy kiderüljön és minél előbb lássa egy orvos a biztonság kedvéért. Az apja nagyon hálás volt ezért, mondta hogy örül hogy még vannak normális emberek.

Félnek is + felelősségmegosztás elve. Állítólag az a jó ilyenkor, ha van annyi lélekjelenléted, hogy valakire konkrétan rámutatsz, hogy ő segítsen.

Egyébként szerintem segítőkész a magyar is, és a fővárosi magyar is. Ha valakit elesni, rosszul lenni láttam, mindig rögtön ugrottak segíteni, a villamosra mindig felsegítik a másik táskáját, a babakocsit, volt, hogy én ejtettem le valamit és felvették, mire hajolni kezdtem volna (nemcsak az ellenkező nem :D ).