Van köztetek olyan, aki már hosszú ideje albérletezik (Budapesten)?

Én 6 évet éltem vidéken egy kisvárosban. Barátnőmmel béreltünk lakásokat, 6 év alatt 3-at. akkoriban saját házat szerettünk volna, gyerekeket, ilyesmi, szóval rettentően frusztráló volt hogy albérletbe kényszerülünk.

Aztán változtak az idők, ő Pestre ment, én Londonba. 3 éve vagyok itt, laktam tömegszálláson alkoholista kelet európaiakkal, laktam egyedül egy olyan albérletbe ami 700 font volt havonta, de saját konyha meg fürdő volt. Mivel egyszerűen nem bírtam fizetni voltam megint egy társas házban ahol jól éreztem magam, de sajnos ki kellett költöznöm, mert a tulajdonos eladta.

Most megint egy szobát bérlek, indiaiakkal élek együtt, és hihetetlen zavaróak hangosak, és sokan vannak. a konyha meg közös. Szóval épp költözés előtt állok megint... 3 év alatt ez lesz az 5. albim, ami megint csak szoba lesz a spórolás miatt. Össze sem tudom számolni mennyi hellyen laktam. Múltkor találtam egypár képet egy régi szobámról, nem is emlékeztem rá. Ott laktam hónapokig, mégis elfelejtettem.

Eközben az exem egy tapottat sem mozdult pesten, és jól érzi magát az albijában.

Azért írtam le, mert elgondolkodtató, hogy mennyire meg tudja keseríteni az ember életét az albérlet. Főleg, ha olyan peches ez ügyben mint én. Az örök instabilitás, vándor életmód, van egy csomó cuccom bőröndben, szinte mindig menetkészen, ha költözni kell könnyebb legyen. Na nem mintha elférnének a cuccaim a kis szobában. Mindenem ami van az elfér 2-3 bőröndbe. Nembaj, már megszoktam. Megszokható...