Meg lehet érezni, ha közeledik a vége?

Néha olyan érzésem van, hogy elfogyott az életerőm. Nem is annyira fizikailag, bár az is benne van. Fiatalosan nézek ki, de reggelente az a kb. 40-45 perc, ami alatt gyalog vagy biciklivel elviszem a gyereket az oviba, majd hazarohanok, annyira kimerít, hogy szükségem volna arra, hogy 1 órát pihenjek. De rohanni kell utána dolgozni. Fizikailag kikészít. Ha gyalog megyünk, sokszor a kezemben kell vinnem, különben sosem érnénk be. De nem vagyok valami izmos. Lehet, hogy az a baj, hogy nem reggelizek rendesen. A gyereket megreggeliztetem, de nem tudok korábban kelni, hogy magamra is legyen időm. Rengeteget kéne aludnom. Ez nem tudom, azért van-e, mert sok a munkám és esténként is sokszor dolgozok vagy fizikai bajom van. Nem eszek húst 3 éve, de ezen nem akarok változtatni, kiszálltam.

A házasságom már nem működik. Sorra halnak meg körülöttem 40 év körüli emberek. Volt akin éreztem, de volt, aki kicsattant az életerőtől még a halála előtt egy héttel is, és mégis betegség ragadta el.:(

Én is azt érzem, hogy elfogyott az életerőm. És ez nem csak depresszió, hanem fizikailag. Főleg az állandó kialvatlanság, ami kikészít. De mégis mindig úgy alakul, hogy nem alszom el időben. Aztán nap közben végem. Valahogy úgy van ez, hogy vagy munka miatt éjszakázok, ha meg nem a munka, akkor kikapcsolódok a neten, de ugyanaz a vége, kifolyik az idő a kezemből, pedig nem lenne szabad, mert a gyerekemnek pihent anyára van szüksége. Elkezdtem félni, mert bár egy nagyon mély gödörből kijöttem és senki nem sejti pontosan, mit éreztem egy éven át, mert szerelmes lettem, de nehezen térek magamhoz, olyan volt az egész, mint egy utolsó rúgás az élettől, pedig már előtte is padlón voltam.

Szóval lelkileg, de fizikailag sincs már erőm. Azt hiszem, csak aludnom kéne végre eleget és idő arra, hogy elolvashassak hetente legalább egy könyvet és ez talán még vissza tudná fordítani a folyamatot, mert talán még nincs olyan betegségem. De lehet, hogy már késő. Nem tudom összeegyeztetni a munkát, házimunkát és a gyereknevelést. Mindenhol csak félig vagyok jelen, talán a munka az egyetlen, ahol ha nem tartom magam, beláthatatlan következményei lesznek otthon is, hiszen fűteni, enni, stb. kell. De túl sok a teher rajtam. A gyerekemmel szeretnék lenni, sokat játszani újra és nem bánnám azt se, ha háztartásbeli volnék, én imádtam Vele otthon lenni, vittem mindenfelé, együtt voltunk...Most meg úgy érzi, hogy nem szeretem, mert a kialvatlanság miatt sokszor vagyok álmos:(