Mit csináljak, hogy ne legyen öngyilkos?
Duma-duma-duma!
Ha az embernek korlátozottak a lehetőségei, akkor nem marja el maga mellől a megmaradt barátait.
Munka:
"...semmit nem találtam (vagy nem tudom megoldani, mert nem érek haza 8-ra)."
Nem akarásnak nyögés a vége!
Munkába jövésre-menésre nem vonatkozik a 8 óra.
Ne haragudj, de egyáltalán nem tudlak sajnálni! Itt nyavalyogsz a szüleid által eltartva, unalmadban!
Mindenbe belekapsz, semmit nem fejezel be, mindent megunsz!
Menj el egy pszichológushoz - mert neked a járvány csak ürügy az elkényeztetett, lusta életed magyarázatára - az talán segít észhez térned!...vagy nem, akkor még mindig tervezgetheted a "B" tervet, amit soha nem fogsz megtenni, mert azt nem az ilyen önsajnáló, üres emberek választják!
Tedd rendbe magad lelkileg, menj pszichológushoz/pszichiáterhez. Szerintem ez lenne az elsődleges most.
Én ugyanilyen helyzetben vagyok.
1# Nem elmartam magam mellől a barátaimat. Valaki szimplán eltűnt mellőlem, míg másokkal pedig megbeszéltem, hogy én már nem szeretném tovább tartani velük a kapcsolatot. Jó ideje már csak abból állt a barátságunk, hogy a közös messenger csoportba beküldözgetett mindenki mindenféle random dolgot, majd pár óra vagy akár nap eltéréssel reagált a másik által küldöttekre. Ezeknek a nagy része olyan volt, hogy pl. mutogatták mit vettek/kaptak/ettek, hol voltak vagy mit csináltak stb., vagy nyilván akkor is írtak, ha valamiben segítség kellett. Normálisan nem is beszélgettünk már, utoljára szinte egy éve találkoztunk (úgy, hogy egy településen élünk egymástól pár utcányira.... és egyébként az utolsó találkozó is arról szólt, hogy tudjanak fotókat készíteni az instagramra), mert még a nagy nezen lebeszélt programok alól is mindig kibújtak valami kifogással, de még egy videochatet sem sikerült sokszor megoldaniuk. Úgyhogy egyre kevesebbet foglalkoztam már velük, nem olvastam az üzeneteiket, nem írtam stb., majd elkezdtek emiatt keresni (hívtak, írtak mindenféle platformon, hogy mégis hol vagyok, hiányzom stb.), majd ezt megbeszéltem velük és lezártam. Lehet velem van a baj, de nekem erre nincsen igényem, nem jelentett már számomra semmit és semmi értelmét nem láttam, hogy ezt folytassuk.
A 8 órás megjegyzésemmel nem is a munkára utaltam, tisztában vagyok vele, hogy arra nem vonatkozik a korlátozás.
Pszichológushoz jártam korábban, de azt mondta szerinte nekem semmiféle kezelendő problémám nincsen és szerinte csupán valamiféle újdonság, változás, aktivitás hiányzik az életemből, valami amitől hasznosnak és tevékenynek érezném magam.
A többire pedig nem reagálnék, mert csak üres feltételezés a részedről.
2# Szerintem ez nem űgy működik, hogy a jövő majd törvényszerűen jobb lesz. Ahhoz, hogy így legyen tenni kell és én jelenleg nem látok olyan lehetőséget, amely pozitív változást hozna az életembe.
3# Nem ismersz, nem tudod mire alapozni ezen állításodat.
4# Jártam pszichológushoz, igazából semmiféle segítséget nem jelentett számomra.
5# Ezt abszolút nem értem.
6# Jártam, nem éreztem hasznosnak.
#6 vagyok
Próbálkozz másnál is. Nekem a 4. pszichológus az, akivel valamennyire megvan a közös hang.
Megérdemled, hogy jobban legyél, és ahhoz az kell, hogy tegyél érte.
Ja értem. Akkor, amit tenni tudsz szerintem, hogy próbálkozol, és a tőled telhetőt megteszed. (Keresel lehetőségeket, jelentkezel helyekre stb.) Ameddig befolyásod van a dolgokra.
Amikre meg nincs befolyásod (pl hogy adott esetben van-e lehetőség, milyen lehetőség) azt meg el kell fogadni.
Szurkolok! Ne add fel, sose tudhatod, mikor lesz változás valami jobb felé! :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!