Miért nem ír vissza nekem senki, miért nem akarnak barátkozni?

Lehet ő nem élvezte annyira, mint te, de lehet csak túlzásba vitted, hogy minden nap írtál neki és ez már sok volt, azért nem válaszol már csak nagyon lassan. Ne támadd le nagyon a másikat, főleg ha azt látod, hogy ő erre nem vevő.

Amúgy majd biztos fogsz találni olyat, akinek szimpi vagy úgy, ahogy vagy és szívesen beszélget veled napi szinten is.

Egyszerűen az a baj, hogy tanultál meg szociálisan viselkedni, szocializálódni.

Például háziállatoknál is meg lehet figyelni, hogy amelyik nem tanulta meg az emberrel való szocializációt az erőszakosan, vadul akarja a későbbiekben.

Például volt egy macska amihez sosem lehetett 1-2 méternél közelebb kerülni, tipikus seprűvel nevelt félvad házimacska volt.

Aztán valahogy sikerült eljutni vele oda, hogy sikerült megsimogatni, ami ha abbahagytam akkor elkezdett a karmaival kapaszkodni, és mondhatni erőszakosan "vágyott" a szeretetre, törődésre.

Csak nyilván szegény nem a jó kommunikációt választotta mert nem tudta, mi az, egyszerűen csak vágyott rá.

Volt egy kutyánk, az is hasonló volt, rosszul volt szocializálva, és hát eleinte eléggé furán működött nála a kommunikáció.

Fentieket nem sértésként írtam, csak embereknél is hasonlóan működik.

Mivel alapvetően nincs szociális életed, ezért erősen ráakaszkodsz arra aki éppen szóba állt veled, és hirtelen akarsz túl sokat. És erre nem mindenki vevő.

Én mondjuk sokszor vagyok úgy, hogy megismerek új embereket, például túrázás, kirándulás közben, jól elbeszélgetek velük, gyakorlatilag együtt töltjük a napot. Mégsem vágyom arra, hogy minden ilyennek folytatása legyen.

Egyszerűen van bennem egy ilyen, hogy nem akarom elrontani az élményt. Másrészt én magam alapból azt vettem észre, hogy nem tudok egy szűk ismerősi körnél nagyobbat fenntartani. Van pár ember akivel napi szinten kommunikálok, és úgy nem is feltétlenül vágyom többre.

Nyilván néha ez a pár emberes kör is változik, van aki "kiesik" vagy én esek ki neki, van aki meg bejön mint új tag.