Régen népszerü voltam, de önkéntes számüzetésben élek 12 éve?

20 éves voltam, egyetemre jártunk. Sportoltam, mindig népszerü voltam, mindenki ismert. A hátulütöje az volt, hogy mindenkiröl tudtam mindent és sajnos szerettem is pletykálni férfi létemre. A vége a dolognak az lett, hogy a barátaim a rendörségre kerültek és el is ítélték öket börtönbüntetésre egy büncselekmény kapcsán. Röviden az volt, hogy az akkor legjobb barátom volt a dolog föszervezöje, én nem tudtam sokáig semmit. Addig amíg vissza nem hallottam egy pletykát, hogy nekem is szerepem van biztos ebben, pedig nem volt! Pletykálkodtam, nyomozgattam, hogy mi ez az egész, a vége az lett, hogy a rendörség kérdezett ki, hogy mit tudok? Mert sokan akikkel beszéltem, rám mutogattak, hogy én tudok ezt azt. Nem volt mit tenni, nem egy filmben voltunk, így elmondtam amit tudtam. Nem hittem, hogy olyan komoly lenne dolog. Aztán kiderült, hogy aki a legjobb barátom volt, mégis nagyon benne volt, tetten is érték! Engem védett azzal, hogy soha nem tudhattam addig meg ezt az életét. Én meg beköptem cserébe. A pletykálkodásom ide vezetett. Akkor elhatároztam, hogy elkerülöm az embereket, hogy ne okozzak károkat. Olyan jól sikerült, hogy 12 éve nincsenek barátaim, haverjaim, de már azt is elfelejtettem, hogyan kell beszélni valakivel, miröl kell beszélni. Munkám home officeban van évek óta, így senkivel nem találkozok kb. Szerintetek valaha ki lehet ebböl jönni? Sajnos megmaradtam ugyanolyan pletykásnak, csak családon belül csinálom meg celebekröl pletykálok akiket nem is ismerek. Már megszoktam, hogy nem kommunikálok senkivel aki nem családtag. Idén már fel se tünt, hogy Anyámon kívül senki sem köszöntött fel a születésnapomon.

Egy ilyen remetének lehet visszaút a társadalomba?