Csak én nem vagyok kompabilitis másokkal?

ismerős a helyzet, csak én full antiszoc vagyok mert nem bírom az embereket magam körül, barátom 1 sincsen, iskola időszakban anno voltak de láss csodát mára mindenki kukázott mert vagy lettek új barátai, vagy lett családja, vagy nagyon-nagyon elfoglalt a munkával vagy mert épp vért szállít vagy mittudomén... vagyis 1 barátom van még de az utóbbi 2 évben már ő is csak dísznek van, amióta lett barátnője én csak arra vagyok jó hogy a napi frusztráltságait pszihológus módjára végighallgassam, mert ami szabadideje van azt a csajára fordítja.

Ezzel nem is lett volna gond, de engem is közben behálózott egy csaj csak épp utána dobott is, az egész nem tartott 1 hónapig se, ő éli a nagyszerű életét tovább, én meg itt maradtam mint egy összepöndörödött beteg barackfalevél, mint egy kidobott kutya aki a mai napig ott ül és várja hogy visszajöjjön a gazdája. Fél év után már nem várok tovább, de a seb nem gyógyul, pedig előtte milyen szuper gondtalan életem volt :)

Ja, és még hozzátenném hogy odáig jutottam, hogy pszihológushoz akartam fordulni, de az konkrétan elküldött a francba, hogy mivel a munkám miatt sokszor külföldön vagyok, így nem lehet terápiát kezdeményezni.

Munkába meg nem tudok temetkezni, bármit csinálok a gondolatok ott sem hagynak békén. És az se segít a dolgon hogy 1-2 év és 30 leszek, és a biológiai órámat is baxottul érzem, régen meg simán mondhattam hogy áhh, majd lesz valami, ráérek...

Olyan kíváncsi lennék de tényleg, hogy azoknál a látszólag boldog embereknél, mi lenne ha alóluk is egyszercsak kihúznák a szőnyeget, hogy reagálnának ?! Marha könnyű úgy az élet, hogy ha van valaki/valami aki/ami biztosítja a pozitív életet, feleség-gyerek-pénz akármi... de mi van ha teljesen magukra lennének hirtelen utalva? Elvennék tőlük azt ami a pozitívságot okozza, vajon ők talpra tudnának-e állni, és menni tovább? Vagy ők is magukba roskadnának ?

#5 legyünk reálisak, azért ez sem normális ... Ez van ha valaki nem megy pszihológushoz, és vár a csodára hogy majd magától megoldódnak a gondok, aztán egy életre lelki nyomorék lesz... Kicsit hipokrata vagyok, mert hasonló cipőben járok, de én keményen dolgozok azért hogy ez a probléma megoldódjon, egyelőre pszihológus nélkül mert ehhez amit csinálok úgy se tudna mit csinálni. Aztán ha nem válik be 1-2 éven belül, akkor majd, de remélem addigra megoldom a dolgot.

Csak sokszor olvastam hogy egyeseknek képes akár tizen évekig is eltartani egy szakítás, és belemenekülnek minden hülye ezotérikus baromságba, ezzel megnyugtatják magukat hogy jóvanazúgy, mert az ikerlángom meg mittudomén és képesek hagyni hogy életük végéig szenvedjenek :D

#6

Többféle antidepit próbáltam. Egyik sem segített, míg utoljára 3-4 hónapja Cipralex-et kaptam. Ez segít. Az ezotéria és a spirituális dolgok nem kamuk, csak nem kell mélyen belemerülni, és máris sokat tud segíteni. Több mint 5 éve meditálok, többé kevésbé rendszeresen kisebb kihagyásokkal. Dolgozok a csakráimon amikbe piszkosul felgyűlt a lelki szemét, a sok megbántódás, fájdalom, csalódás, stb. Rengeteget segített, Sokkal jobban megismertem önmagam, magabiztosabb lettem, kicsit az önbizalmam is javult, de még mindig sok a munka. Mióta végre hat az antidepi, elkezdtem komolyabban venni a dolgot, végre megértem az ok-okozati összefüggéseket, jobban átlátom a problémák okát, és látom a megoldásokat, és úgy veszem észre, hogy nőtt a javulás sebessége. Pszichológus van tervben, viszont én is hasonlóan érzek, szerintem most még fölösleges, idő és pénz pocséklás, mivel én már ismerem magam, feltérképeztem a problémákat, ami nem kevés időbe telt. Úgy gondolom, egy kicsit rendet kell rakjak a fejemben mielőtt terápiába kezdek, ugyanis akkora a rendetlenség, hogy a pszichológus nem tudná hol kezdje. Nem 1-2 hónap terápia lesz, az tuti. De tizen évekre sem számítok. Max 4-5, MAX. Visszatérve a spiritualitáshoz, ikerláng meg ilyesmikkel nem foglalkozok, csakis azokkal a dolgokkal amikről eddig meggyőződtem, hogy valósak, léteznek és nem csak kitaláció. A csakrákról pl több ezer éves buddhista jegyzeteket találtak, és azóta fent maradtak ezek a dolgok, és a szkeptikus ember el kéne gondolkozzon azon, hogy bizony valami lehet benne ha eddig fenn maradt. Kell tudni a mértéket, a határt az elég és a sok közt, a valódi és a kamu közt. Végül is nem állítom, hogy kamu dolgok, pl az ikerláng, az akasha krónika, más dimenzióbeli entitások, stb lehet valósak, sőt valószínüleg azok, de úgy érzem túl vannak hype-olva és ezáltal sokan szkeptikusak.

#7 nem létezik ok-okozati összefüggés. Látod, ezt sem vagy képes elfogadni, mindenbe valami okot keresel :D Pedig nincs... meg gyógyszereken élni? Ugyan kérlek... Az sem old meg semmit, max eltakar. Ennyi erővel éjjel-nappal füvezhetnél is meg heroinozhatnál is, mert segítene felejteni addig amíg használod aztán meg ott vagy ahol a part szakad, akárcsak most.

Én is lementem már ezen az úton, hogy valami értelmet kell keresni dolgokba, vagy különben elfogadhatatlanok a történtek, de rá kellett jönnöm, hogy ezzel csak rontok a helyzeten mert egy torz valóságot hozok létre, és egy álomvilágban fogok élni, és ha kiderül hogy ez még sem így van, akkor még mélyebbre zuhanok utána mint előtte, vagy ugyan oda.

Főleg hogy ennyi idős vagy, és ilyen hülyeségekbe temetkezel amikbe a 12 éves youtuberek szoktak, mert azok a "felnőttek" akik ezeket a szektákat terjesztik csak a pénz miatt csinálják az oké, de ehhh....

Annyira kíváncsi lennék, hogy ha ne adj isten itt is egy olyan háború lenne mint ukrajnában, mi az isten lenne ezekkel a mimózalelkű piponyákkal akik egy szakítástól 11 évre lelki nyomorékok lesznek, mikor majd körülötted mindenhol hullák meg végtagok fekszenek? Ez is egy reális kilátás, nem kell homokba dugni a fejünket ... Akkor mit fogsz majd csinálni? Csak szimplán megőrülsz? Vagy majd összegörnyedve a lövészárokban szorongatod a csakra köveidet meg majd bemanifesztálod hogy téged nem ér a golyó? hmmmm.... Látod, akkor tuti rájönnél hogy nincs semminek oka, csak úgy történnek a dolgok az életben, és nincs mit tenni csak tovább lépni és menni előre.