Hogyan kezelitek ezt amikor úgy érzitek senkihez,sehova se tartoztok?

Számomra pont ez a gyökértelenség a legfelszabadítóbb, legjobb érzés ami létezik.

Csinálok valami olyat amitől jobb lesz a kedvem és próbálok erre nem gondolni.

Felidézem magamban a szociális szituációkat amiket megéltem, és emlékeztetem magam, hogy azért "vágyok" erre mert a média és a társadalmi norma belémverte hogy igenis közösség társaság ez az élet, de igazából egyáltalán nem élvezem a társasági életet.

Én drogozok…csajozni szoktam, amúgy folyamatosan ezt érzem, max egy jó cucc vagy egy kefélés kicsit el sodorja a negatív hullámokat…de mikor vége haza erek egyedül vagyok ugyan olyan szar…sehogy így bele vagyok fásulva már

Depresszió évek óta. igazán sose fogadtak be sehol

Ideig óráig engem is bánt, van, hogy kimondottan nagyon rosszul érzem magam tőle, utána viszont igyekszem a lehető legeffektívebben elterelni róla a figyelmem. Például Brooklyn 99 részeket nézek, vagy régi Cartoon Network-ös sorozatokat, hallgatok valami jó zenét, olvasok, vagy sétálni megyek.

Kornyezetvaltas, uj dolgok kiprobalasa, ismerkedes

Évek óta állást keresek, mert változtatni szeretnék a jelenlegin. Igyekeztem képzésre, tanfolyamra menni, nem igazán lett eddig eredménye.