Mit tegyek, ha úgy érzem nincs irányításom az életem felett?

Hát igen..szimplán csak felnőttél..ilyen szar az élet. Jobb esetben legalább van pénzed arra amire kell.

Egyszer mindenkit elkap ez a szopó ág..a fiatalságot meg több féle képen meg lehet élni. Nem vagyok te..de én inkább valami lazább melot keresnék..ahol sok nő van (hogy legyen folyamatos szociális életem) megvenném ami tetszik..magamon nem sporolnék..egy kiskutya meg max egy barátnő.

Néha iszogatás..pár joint felett..és levan szarva. 30f

Ki jár az egyetemre, ha nem Te?

Most ez a dolgod, sokan ebben a korban még egy percet sem dolgoztak.

Komolyan nem értem, mi a bajod. 22 éves vagy, még rohadt sok hátra van...

Én is csak azt tudom mondani,hogy tanulj és akkor majd remélhetőleg olyan életet tudsz élni, amiben boldogabb leszel.

Mondjuk én ha újra annyi idős lennék mint te, azonnal húznék innen el

jó messzire,de lehet még sulit is külföldit választanék,mert

ugyanannyiba kerül az albérlet a kaja,sőt még olcsóbb lassan,

viszont az oktatás színvonala már sokkal jobb mint itt.

Nyári munkát is inkább külföldit nézz,mint hogy egy minimálbér feléért

szopjál itt valami megcsömörlött 58 éves picsa meg majd szét szopat.

Ha beszélsz nyelvet, vagy multi itthon, vagy külföld.Ne add magad oda

olcsón.

22 éves vagy, tanulsz. Rá vagy utalva arra, hogy szüleid tartsanak el - mert még tanulsz. Külföld is választható, sok ország élhetőbb. Amíg rá vagy utalva (= kényszer) emberekre (pénz vagy tanulás végett), addig sosem fogod úgy érezni, hogy irányításban tartod az életed. Szemléltetésképpen: van egy TV távirányító és bármelyik gombot nyomod (1-99), mindig csak 2 csatorna egyikére ugrik, mert így programozták be. Igaz, ez nem egészen valóság alapú példa, de programozásilag lehetséges. Ráutaltság = limitált a mozgástered.

"Ezek általában estére nagyon leszívnak" - Az embernek van érzelem világa is. Ezt jó felismerni! Az érzelem világ pedig tőled és a környezetedtől függ. Sok mindent kell még megtapasztalj, az életben is sok minden fog majd leszívni, de ne felejtsd el magad végett!: Az érzelem világ az ember része és azt regenerálni kell.

"nem sok energiám marad hobbikra és kimozdulásra sem." - meg időd sem.

A rendszer ilyen, hogy "elavult vagy lényegtelen dolgokat oktatnak". Az az előírás nekik, tehát azt kell tanítaniuk. Egész egyszerűen el kell fogadnod, hogyha abból a rendszerből szeretnél papírt szerezni, akkor meg kell felelni azokra a kérdésekre is, amikre 100%-osan semmi (közvetlen) szükséged nem lesz a munkád során. Vagy választod, hogy váltasz. De mivel elkezdted ezt a folyamatot, úgy nehéz a váltásra elszánnod magad.

Véleményem szerint minden(?) oktatás rohamtempóban zajlik. Többek között ebből kifolyólag is sok "szakvégzett" személy nem rendelkezik érdemleges tudással és egy nem szakember könnyen hibát tud találni sok szakember munkájában vagy beszédjében (legyen szó akár 20 éve praktizáló orvosról is!!).

"Egyszerűen csak lassan lehúz a környezetem" - miután elfogadod, hogy a rendszer ilyen és nem az értelmedet, rálátásodat és logikádat kérik számon, hanem amit kényszerítenek megtanítani, tehát azután máshogy fogod látni ezt a dolgot.

"Gürizek teljesen értelmetlen dolgokért, nulla visszanyert értékkel" - Nem értelmetlen dolgokért gürizel (hacsak nem az "elavult vagy lényegtelen dolgok"-ra gondolsz) , hanem a papírért (amire vagy szükséged lesz vagy nem). Ez befektetés. Értéket valóban nem nyersz vissza, mert mint írtam: "nem az értelmedet, rálátásodat és logikádat kérik számon"

A tanulás egy nem fáradtság nélküli dolog.

"Az egyetemen közel nulla társadalmi élet van, mindenki rohan haza amint vége az óráknak." - 1: Mindenkinek megvan a magánélete, a SAJÁT időbeosztása (amibe ugye nem látsz bele?). 2: Nem mindenki ugyanolyan mértékben tart igényt az emberekre. Az is lehet, hogy nem érdekled őket. És az is lehet, hogy igazából őket a tanulás nem érdekli, és ezáltal az ott lévő személyek sem.

"Ha végzek és dolgozni is megyek, a pénzem nagy része kimegy albira és étkezésre, úgyhogy suli után sem lesz sokkal jobb a helyzet." - Igen. Az elején. De ahogy majd előre haladsz a munkádban, úgy nagyobb fizetést kérhetsz (és nem várhatsz! Ezt jobb, ha most megtanulod, hogy nem (valószínű) fog odamenni hozzád a főnököd, hogy 20-30%-kal megemeljük a béredet - ezt neked kell kérelmezni, intézni, kierőszakolni.).

Ugyanúgy nem tudod majd irányításban az életedet, de azért másabb lesz. Az "elavult vagy lényegtelen dolgok" helyett a főnökökkel vagy a munkatársakkal fogsz vitatkozni, veszekedni vagy magadban vívódni. Immár nem szüleidtől fogsz függni, hanem az élettől. - Bocsánat, de ez az általános igazság. És igen...nem mindenkire érvényes, hanem csak általánosságban. Mert alakíthatsz majd saját vállalkozást, ahol te leszel a főnök és aki nem tetszik attól azonnal megszabadulhatsz (alkalmazott vagy vásárló/megrendelő cég). Az anyagi oldal pedig megnő, így kevésbé leszel ráutalt. "Csak ki kell tartani addig." Meg jól megtervezni, előre gondolkozni stb.

Az abbahagyásról és váltásról nem írok. Előbb ezeket gondold át és fogadd el.

Amiket leírtam, mindazt egyetlen szóban lehet összefoglalni: Valóságismeret.

végülis nézőpontok kérdése a helyzeted…a saját szemszögedből 0 nyereséget látsz most…de mivel elvárások vannak a fejedben, hogy azt azonnali visszatéritésként éld meg…

probálok nem itéleteket hozni a fejed felett, hogy még nem láttál az életből eleget, hogy a befektetett munkának mikor lesz meg a gyümölcse pl az elültett mag sem azonnal fejlődik ki, hogy a 8 általános sem ad igazán szakmát, de szükséges az összes többihez…gondolom nem ezekre vagy kiváncsi…

Mi is tennél, igazából jó a kérdés, elméből semmiképpen ne várj rá választ, mert senki sem kap receptet az életre, hogy ami x nél jól müködik az y nál is tutti az lesz…

a kérdésedből ha kivesszük az érzés szót akkor nem érzelemből probálod irányitani az életed már egy plusz pont! 2. marad igy a kérdésed mínusz érzelem =Mit kell tegyek, hogy irányitásom legyen az életem felett? hoppá, itt pedig bejön a kontroll- ami szintén nem jó

tehát ha kivonjuk az érzést+ kontrolt a kérdésből akkor jön meg rá a válasz, hogy mit kell tegyél…

ha már ezek a nézőpontok nem uralják az életedet …

5-ös vagyok.

Szívesen.

"elég sokszor megkapom hogy túl türelmetlen és kritikus vagyok eredményekkel kapcsolatban" - Igen, a türelmetlenség egy negatív jellem, melyen az idő és a tapasztalatok által formálódHAT(HAT!!) az ember. Néhány éve elmentem egy tanyára munka reményében. Tanya: állatok, nyugalom, békesség. Nem ezek a szavak jutnak egyből eszünkbe? 60 év körüli pár volt ott és minden apró dologért igen erősen, igen agresszívan káromkodtak. Ha a macska pont rossz helyen volt, ordítva káromkodtak, hogy miért van ott, ha a juhok? (már nem emlékszem, hogy milyen állatok voltak ott) valamit nem úgy csináltak, szintén igen-igen erősen káromkodtak. Az új munkásra még nem káromkodtak, de isővel ezt is tették volna. Amikor az állatokat kiengedte, elképedtem és álmélkodtam. Elgondolkoztam: ha olyan kétségbeesett tempóban rohannak az ételért, akkor mi szokott itt folyni? Úgy ettek, de úgy!! Én csak néztem őket és álmélkodtam. Soha olyan gyorsan nem láttam sem embert, sem állatot enni. No, de nem is maradtam sokáig: este mentem, reggel jöttem. Talán 1 órát, ha dolgoztam + a gazda jelenlétében voltam összességében.

Másik munkahelyen pedig megtapasztaltam, hogy a saját hibája miatt Istent szidta egy munkatársam, holott nyilvánvaló volt, hogy 100%-osan ő a hibás. Amikor jeleztem neki, hogy nem Isten a hibás, ő azt felelte, hogy nem Istent szidta azáltal. (Elképesztő.) Egy másik munkatársam (aki nem volt keresztyén) csak halnak bólogatva megerősítette, hogy "De.".

És ugyanez történik nap, mint nap: másokat hibáztatnak, és a valóságot nem veszik figyelembe.

Volt egy kedvenc tányérom, igen szemgyönyörködtető volt számomra (én a színekben, színkombinációkban és mintákban sokkalta jobban tudok gyönyörködni, mint az emberek). Egyszer a konyhából ételt vittem be a szobába ezen a tányéron. Jól megraktam a tányért. 1 kézzel nyitottam, zártam az ajtó. Ahogy zártam és fordultam, éreztem, hogy elkezd dőlni/billenni magam felé. A testemhez, pólómhoz nyomtam a tányér ételt, hogy megtartsam. Amikor a testemhez (pólómhoz) ért, azt éreztem, hogy éget. Reflexből el is engedtem a tányért és el is távolodtam a testemmel tőle. Amint földet ért a tányér ((az étellel - mert akkor nem ez volt a fontosabb a számomra)), le voltam sokkolva, lefagyva, mint egy szobor néhány tíz mp-ig ahol a lábam akkor volt, ott maradtam és meredten néztem a széttört tányért ((meg az ételt)). Mikor magamhoz tértem szó nélkül és belső indulat nélkül kimentem, fogtam a lapátot és feltakarítottam és kidobtam. Az étel után kellett takarítani is, ugyanis pirított rizs volt nem tudom már mivel, de a zsírossága a lényeg. Egyszerűen elfogadtam, hogy megtörtént és "én voltam" a hibás. Sajnáltam a tányért (de azután is indulat mentesen - mintegy tehetetlenül elfogadva a valóságot), mert igen gyönyörködtető volt. Nem emlékeztem vissza, hogy hol vásároltam, és később se láttam olyat vagy ahhoz hasonlót sehol.

A türelem tehát alázatosságot igényel.

Sajnos "természetesen" velem is előfordul, hogy más valamit (inkább tárgyakat, mint személyeket) hibáztatok a valóság helyett.

"és kritikus vagyok eredményekkel kapcsolatban" - Valós*, átgondolt és teljesíthető célokat kell kitűzni. Ekkor kevésbé fogsz csalódni.

*Minden olyan tényezőt, ami befolyással lehet a végeredményre vagy a teljesítésre.

Volt alkalmam elcsípni egy igen elgondolkodtató és igen tanulságos telefonbeszélgetést (egyik fél részéről). A téma az volt hogy x beszélte y-nak, hogy z építkezett vagy felújított és előre nem látott költségek jöttek közbe, így viszont már nem volt annyi pénze, hogy befejezze azt. Y azt válaszolta (és úgy, mintha ez magától értetődő lenne), hogy ilyenkor a tervezettnél 30%-kal többet kell számolni pontosan az ilyen előre nem látott vagy nem várt kiadásokra. Ez a telefonbeszélgetés engem akkor megszégyenített, mivelhogy ugyanazon a területen (pénz kiadás) én sem vettem figyelembe a valóságot.

Buszhoz, villamoshoz, vonathoz vagy bármi más járműhöz se úgy kell érkezni tervezni, hogy "jó lesz 2 perccel korábban odaérjek", hiszen tapasztaljuk, hogy milyen a közlekedés, nem várt dolgok történhetnek. Ha több átszállás történik, arra még több időt kell számolni stb. - Üdvözlettel: egy volt időérzék nélküli ember, aki ahonnan csak lehetett, onnan elkésett. (Gimnáziumban az első 2,5-3,5 évében 90%-ban elkéstem, noha jóó néhányszor tudtam igazolni az akkor akadozó metróval. Ezt követően megfordult az arány, és 90%-ban időben érkeztem.)

"Lehet nem teljesen alaptalanul hallom ennyiszer." - Nem lehet, hanem biztos.

El lell tehát fogadni, hogy annyira vagyunk képesek, amennyire. És ezt a "képesek" sávot befolyásolják olyan tényezők is, amiket nem kívánunk.

"csak sokszor nehezemre esik eldönteni, hogy az jobb most nekem ha megpihenek, hagyom magam regenerálni, vagy pont ha kicsit felrázom a mindennapokat egy kis extra energiabefektetéssel." - Végig kell gondolni, hogy milyen következményei lesznek egyik és másik oldalnak és az alapján kell a helyes döntést meghozni.

A halogatás pedig nem erény, hanem hátrány. De az is igaz, hogy gyakran a túl sok feladatotk, tennivalók miatt belekeseredünk dolgokba és azért halogatunk. (Igaz ugyan, hogy a halogatást nem említetted, de fontosnak tartottam megemlíteni ezen témák mellett.)

Keresztyén mivoltom miatt váltam folyamatosan alázatossabbá és lettem elfogadóbb, tűrőbb dolgokkal (fizikai, biológiai és a valóságot alkotó törvények garmadái), történésekkel és olyan tényezőkkel kapcsolatban, melyekre nincs ráhatásom és mégis bekövetkeznek vagy bekövetkezhetnek. És a valóságból emiatt kezdtem egyre inkább és egyre több mindent figyelembe venni / számításba venni és elfogadni - mert azelőtt nem voltam sokkal másabb az emberektől. Láthatjátok, hogy van haszna a keresztyénségnek. Keressétek azért Isten jelenlétét és közelségét, hogy ti is (itt most mindenkihez szólok, akik végig olvasták a hozzászólásaimat) hasonlóképpen el tudjatok indult mentesen fogadni dolgokat és történéseket!