Van olyan sikered, amit szívesen megosztanál valakivel, de nincs kivel?

Nekem is szorongással kapcsolatos.

Egész életemben jelen volt, sajnos, valamikor gimi alatt erősödött fel nagyon, aztán olyan szinten voltam, ha mások mellett kellett ennem, vagy innom kávézóban, konkrétan látványosan remegett a kezem. Small talk sem volt valami nagy erősségem, finoman szólva, és volt bennem egy nem kis adag "bocs, hogy élek!" is, szóval a kisugárzásom sem volt valami fényes.

Ez tovább romlott, amikor egyetem közepén kiutáltak egy sportcsoportból, aminek előtte évekig tagja voltam. Pánikrohamtól kezdve elég sok dolog volt abban az időben, de ennek már lassan 3 éve.

Tudom, sok idő telt el, viszont ezeket, mind, most sikerült végérvényesen levetkőzni; olyan munkahelyen vagyok, ami elsőre erősen komfortzónán kívüli volt, állandóan emberek vesznek körül, csapatmunka van, állandó az offline-online kommunikáció, de megérte. Idegenekkel is könnyen el tudok már beszélgetni, nincsenek kínos szünetek, ha kell, kellően ki tudok magamért állni, volt is rá példa, nem is egyszer. Teljesen lazán leülök a munkatársak mellé ebédelni, nincs semmi görcsösség, semmi remegés.

Örülök, hogy ennyit sikerült fejlődnöm, bár nem merem hangoztatni, mert tudom, hogy ez kényes téma, és nem mindenki tudja pozitívan lereagálni.