Van itt olyan, akit elhagytak a barátai és nincs élete huszonéves fiatal létére?

Nem vagyok még 20 éves(leszek hamarosan) és nem hagytak el csak úgy tűnik basznak rám... életem van, de hogy milyen, az más kérdés. Sokszor érzem magányosnak magam, meg hogy nem ér semmit amit csinálok és én sem.. de próbálok azért pozitív maradni. Veled mi a helyzet kérdező?

Én 20 éves vagyok, és teljesen egyedül élek. Senkim sincs a barátaimon kívül. Még sincs időm unatkozni, mert minden percem foglalt egész nap. Alig elég a 24 óra.

Én 21 vagyok, a közelemben a régi osztálytársaim alig keresnek (szinte nem is), csak én őket, de már unom, hogyha valamit akarok közösen csinálni, akkor én keresem őket. Max 4 emberrel vagyok úgy, hogy sörözni járunk, de jóformán azt is én szervezem. Valamit csinálnom kellene ez ellen, jó barátaim csak az egyetemen vannak, ő értük mindent megtennék, de ez nem pótolja az itthoni szar életemet. Nekik olyan teljesnek tűnik az életük, boldogok én meg rágódok itthon, nem is merem nekik megmondani a helyzetemet.

Vannak/hszob

Én is ilyen vagyok. Mondjuk mindig is olyan "barátaim" voltak, akik nem sokat foglalkoztak velem, ha így jobban visszagondolok. De szerintem azok sincsenek jobb helyzetben, akiknek meg van egy csomó "jó" barátjuk. Nem egyszer volt úgy, hogy ismertem valakit, és úgy tudtam róla, hogy van egy csomó jó barátja, meg persze ő maga is ezt állította magáról. De ha picit jobban elbeszélgettem vele, akkor kibújt a szög a zsákból, hogy ezek a jó barátok valójában milyen barátok is. Mert mondjuk az ő fejére is szarnak a barátai, meg kihasználják, csak ő ezt elnézi nekik. Vagy mondjuk az ő barátai is rivalizálnak vele, meg megváltoznak, mások lesznek, hanyagolni kezdik őt, csak elnézi. Elnézi, mert ha nem nézné el, akkor nem lennének barátai. Persze nem végeztem felmérést, hogy ez tényleg így van-e, de úgy gondolom, hogy nincsen olyan hogy igazi meg örök barátság (tisztelet a kivételnek). Egyszerűen ha van barátod, akkor el kell nézned a hülyeségeit, el kell nézned h lehet h pont szarik a fejedre, el kell nézned h kritizál, kiemeli a hibáidat mert neki az jól esik, verseng veled folyamatosan h ő jobb nálad, beéget mások előtt..stb. Nekem azért nincsenek mert én ezt nem tűröm el senkinek. Úgyhogy inkább tartson mindenki egy gyökérnek, meg antiszociálisnak amiért nincsenek barátaim, de én nem fogom senki seggét nyalni, meg jófejnek lenni vele, akkor is amikor ő épp pont tojik rám. Vagy tán én gondolom rosszul?

Hááát, érdekes gondolatok. Én ugyanúgy elnézek sok dolgot, de nem bánom, inkább elnézem, hogy alig keresnek itthon, mint ne legyen senki akivel beszélhetek. A barátság arról is szól főleg fiúknál, hogy osztják egymást beszólnak, leszólják egymást stb. Amíg naponta beszéltek addig nincs gond. A Nőknél ebből már botrány van hetekig. El kell nézni dolgokat, hogy hosszú legyen a barátság. Bizakodok nem én élek álomvilágban, hogy hiszek az ilyenekben, remélem részem lesz majd benne. :D

Aztaa, hát te tényleg kifogtad a legdurvább embereket. Ha ilyen pénzt kunyerálós, kihasználós, csicskáztatós emberek lennének a "barátaim" én is elgondolkodnék a dolgokon.

Hát a sok rossz tapasztalat ellenére is, azért bizakodó vagyok én is, hogy előbb-utóbb azért találok olyan embereket, akik tényleg normális barátaim lesznek. Szóval a kérdezőnek is még annyit üzennék, hogy fel a fejjel, pozitívan kell a jövőbe nézni, és nem szabad semmit sem erőltetni, csak nyitottnak, barátságosnak maradni, mert ki tudja mikor ismered meg a leendő barátaidat :)

Nekem sosem voltak olyan igazi barátaim, inkább csak haverok, de hamar lemorzsolódtam. Mondhatni az egész életem magányosan telt, de úgy érzem, hogy ez így jó. Én szeretem ezt. Persze lehet, hogy azért érzem így, mert a részemmé vált már, és félnék változtatni rajta.