Munkanélküli semmirekellő lettem?

Sajnos bele lehet tompulni a semmittevésbe és az állandó elutasításba. Én már lassan 3 éve vagyok otthon, most viszont van állásom, de kín minden nap bejárni. Nagyon el vagyok szokva a korán keléstől, az utazástól, az alkalmazkodástól, zavar, hogy kevés a szabadidőm...

mindegy, vissza kell rázódni!

Szerintem ez teljesen normális reakció. Természetesen nem elégíti ki az embert a házimunka.

Én voltam hasonló helyzetben, igaz 4 hónapnál tovább sose tartott ez az állapot. Mindig belevágtam valami új hobbiba, amit addig nem csináltam. Ezzel lekötöttem magam otthon, és mivel kreatív hobbikról van szó úgy éreztem, hogy valamit alkottam, ami igaz csak dekorációnak jó, de feldobta a lakást, ezáltal a hangulatomat is. A kedvem is jó volt, be se punnyadtam, így hamarabb ment a talpra állás, valamint amikor dolgozni kezdtem a munkába való visszatérés.

Én nem tartom magam semmirekellőnek, nagyon szívesen járkálnék újra nap, mint nap dolgozni, ez régen sem volt számomra megerőltető.

Az viszont megerőltető, hogy hiába járkálok állásinterjúkra, csak semmibe vesznek, és költöm a sok pénzt az ezzel járó utazásra, miközben látok útközben millió embert, akik a munkahelyükre tartanak, akiknek a munkahelyük fizeti a bejárásukat is, akik kapnak fizetést, és mégis azon nyafognak, hogy "jajj de nem volt kedvem felkelni és de utálok dolgozni és alig várom már, hogy 4-kor leléphessek..."

Ez azért van, mert ha nem veszik fel az embert, valahogy értéktelennek kezdi érezni magát a folyamatos elutasításoktól.

Menj olyan társaságba, akik nem cikiznek ki ezért, és mulass, bulizz! Vagy még jobb, ha vadidegenek közé mész pl. táncolni, zenét hallhatni..ilyesmi.

Vissza fog térni az önbecsülésed, csak ne hagyd el magad!