Ezt lehet nevezni idegösszeroppanásnak/omlásnak?

Még augusztusban történt ez velem, de még a mai napig él bennem az érzés, megmaradt. Szüleim elmentek nyaralni, idén nélkülem, és én itthon maradtam kb egy hétig egyedül (na jó, nem épp egyedül mert velem volt a kis háziállatkám meg kölcsönkértem unokatestvéremék kiskutyáját hogy ne érezzem magam egyedül). Leszögezném hogy én 19 éves, lány vagyok, nem mondanám magam abszolút egy stabil embernek, sőt !

Szüleim szombat reggel indultak el nyaralásukra, mi keresztszüleimmel aznap elmentünk Nyiregyházára, este értünk vissza, addigra a lakás üres volt. Nem felejtem el, kinyitom az ajtót, leszedem a kutyáról a pórázt, bemegyek a nagyszobába, rámjön egy k**** erős egyedülérzet, azt hittem belehalok abba az érzésbe (tehát voltam már beteg, a fájdalomküszöböm elég nagy, de ez az érzés rosszabb volt bárminél), azonnal elkapott a sirógörcs, úgy sirtam/zokogtam mint még soha, és sokáig. Közben minden rossz érzés kitört belőlem hogy egyedül vagyok, hogy nem szeret senki, hogy nincs kire számitsak, senkinek nem kivánom ezeket az érzéseket. Úgy éreztem akkor hogy végem van, ennyi.

Utána sikerült nehezen megnyugodjak, felkerestem egy barátot, de nem segitett sokat.

Gyanakszom egy idegösszeroppanásra, mert a nyáron sok rossz tapasztalatot szereztem, fél éve ért véget egy komoly kapcsolatom aminek bár én vetettem véget, de nem akartam, nagyon megviselt, ez utólag jött ki, kikosaraztak sokan csúnyán...

Sosem volt ezt kivel megbeszéljem, lehet most jött ki belőlem, de borzasztó volt...

Szerintetek? Vagy ez még messze áll attól?