Mit tegyek ha a burok amit magam körül kialakítottam gyerekoromban már kezd össze omlani?

nagyon zárkozott ember vagyok (20 f) sosem szeretem a társaságot kerültem ha tudtam,igazából a szüleim jó életszinvonalon tartottak volt saját szobám benne tv számítógép internet,gyerek koromban olyan kényelmes volt oda elvonulni mindent ott csináltam(tanulás, edzés stb) és sose játszottam más gyerekekkel csak max a suliban, azért mert oda járni kötelező de külön sose találkoztam senki mással. A természetben lenni szeretem mindig is pár órát turázni kajakozni egyedül de este mindig szeretem otthon lenni sose mozdultam ki este mert olyan kényelmes volt otthon és most is az,lényeg amit el akarok mondani ezzel hogy életem nagy részét nem csak amit alvással töltöttem hanem a szabad időm nagy részét a szobámban töltöttem egy burokban,most már dolgozok de ugyan azt csinálom mint 14 vagy 12 évesen csakhogy már nem lehet elkerülni hogy lassan el kell menjek innen mert szüleimmel nem vagyunk jó viszonyban már, meg én is tudom hogy itt az idő elhagyni a helyet és kéne kezdjek valamit az életemmel tanulni,világot látni stb de annyira vissza húz a kényelem és a biztonság,egy lelki bunkert alakítottam ki magamnak a szobámban, de ez már nem fenntartható és az az igasság be valóm hogy félek milyen lesz utána, ha ez a burok össze omlik .