Más munkahelyen is csak az egyedülallók kell túlózzanak?

Nem ertetted a lenyeget...

Ök nem brahibol keresnek kifogasokat. Hanem muszajbol.

Nem hepàzni mennek hanem a nyavajàikat intézik a tulora helyett.

Egyszerűen állj a sarkadra és mondd meg hogy neked dolgod van nem érsz rá túlórázni. Az hogy mi dolgod van semmi köze hozzá. Nyugodtan mondd neki hogy 1 éve így megy hogy mindig téged ugráltat ezzel azzal, és unod. Persze hogy téged küld mindig mert te soha sem mondtál neki nemet, meg gondolta biztosan azért mert örülsz egy kis plusz pénznek. Én is így jártam annak idején. Ha többet kellett dolgozni 2-3 órával vagy egy hétvégi napot bevállalni vagy valami hasonló volt mindig nekem szólt. Én akkor azért is vállaltam el ezeket mert szükségem volt a pénzre, vagy éppen ráértem. Aztán ment ez sokáig és nekem is eljött az a pont hogy inkább pihennék vagy adódott egy program amire menni akartam és mondta nekem hogy túlórázzak mert van meló és menjek csináljam. Én közöltem hogy most nem, ezért meg azért. Persze nem tetszett neki meg morgott leginkább azért mert kénytelen volt jobban megerőltetnie magát azért is hogy mást vegyen rá erre, vagy keressen egy beugróst a cégnél aki talán ráfog érni. Aztán amikor nagyon mondta hogy csináljam, nyomjam stb... közöltem vele hogy elég sokat túlóráztam, persze mert jól jött a pénz, de mondtam hogy néha nekem is van más dolgom vagy csak simán pihennék. Attól hogy nincs gyerekem, se nőm, ha folyton dolgozok nem is lesz mert egy nő sem fogja tolerálni hogy 7 ből 8 napot dolgozom és sosem vagyok otthon, meg persze otthon ennek ellenére is van dolgom bőven. Meg persze nálunk ha szabadságot akartam kivenni akkor is mindig jött azzal hogy ne most, majd 2 hét múlva meg izé, meg miért olyan fontos stb... Jó persze elengedett mindig mert örült hogy kitudja adni időarányosan mert a felsőbb vezetők hetente szívták ezzel a vérért hogy az emberek nem veszik ki a szabadságaikat és mindig sok összegyűlik év végére pont akkor amikor a legtöbb meló van.

Állj a sarkadra és mondj nemet.

Bizonyos szempontból tényleg furcsa, hogy beosztástól, és a hierarchikus rendben betöltött szereptől FÜGGETLENÜL, az kapja a melót, akinek éppen kedvezőbb a magánéleti helyzeti. Sőt tovább megyek: az kapja a kulimunkát, akinek a magánélete a FŐNÖK SZERINT elbír annyi pluszmunkát, hogy rá merje tenni.

Itt most az a probléma, hogy a főnök milyen alapon tesz különbséget az emberek magánéletét bírálva? Mi alapján mérlegel azzal az idővel, ami effektív nem is munkaidő? Értem én, hogy gyerek és gondok vannak, de ha én azt mondom, hogy dolgom van akkor engem is ugyan úgy kutya kötelessége elengedni, ha Józsi is mehet haza gyereket intézni. Igen, értem, empátia, és gyerek stb, de ez nem a munkavállaló feladata, hogy csillapítsa a másik munkavállaló terhét. Ezt a munkáltatónak kell megoldani, vagy ha ő a törvényre panaszkodik, akkor a törvényhozásnak.

Konstans többet dolgozni valakinél, csak azért mert ő nem ér rá dolgozni, az nem fenntartható állapot.

Én a helyedben leülnék a főnökkel, elmondanék neki mindent, és ha nem érti meg, akkor odaadnám a felmondásomat. Ennyi az egész.