Közel állok a kiégéshez. Váltani szeretnék, szükségem van rá, hogy kiszakadjak ebből, de jelenleg fogalmam sincs, hogyan, merre tovább?
Nem igazán tudom, hol kezdjem.
Ápolás és betegellátás szakon végeztem a főiskolán, diplomás ápolóként dolgoztam pár évig egy nem éppen sikersztorinak mondható osztályon (onkológia) állami kórházban. Az ottani kollégáimat és munkámat szerettem, de sajnos egy akkori élethelyzet, és az abból adódó családi gondok miatt (párkapcsolati válság, költözés) munkahelyet váltottam (a költözés miatt muszáj volt). Magánegészségügyi szektorba kerültem, ahol hihetetlenül gyorsan elkezdtem úgy érezni, hogy módszeresen kizsigerelnek. Az állami szféra sem volt könnyű, de ami a magánban megy... inkább hagyjuk is. Egy ideig persze csináltam, de mikor már hónapokon keresztül gyomorgörccsel, sokszor sírva indultam be dolgozni, tudtam, hogy ez az állapot így tarthatatlan lesz hosszútávon, ezért ismét váltottam. Azóta házi beteggondozásban, idősellátásban dolgozom, de úgy érzem, hogy nem megy tovább. Elfáradtam. Teljesen kiüresedtem belül, úgy érzem, nincs már miből adnom. Fásult, levert, unott vagyok, sem kedvem, sem energiám nincs szinte semmihez, nem is érdekel igazából már semmi, úgy érzem, csak evickélek napról-napra, hogy valahogy teljen a hét... A járvány is nagyon betett, több okból is, de főleg azért, mert az eddigi intézkedések miatt, és azért, mert a kórházi osztályokról kvázi kénytelenek voltak kisöpörni a betegek nagy részét, az eddiginél kb 5x-8x nagyobb a jelenlegi leterheltségem, de pont a járvány az oka, hogy nem merek lépni, pedig érzem, hogy itt sem megy már tovább. Túl vagyok terhelve. Ráadásul lassan 1 éve olyan pozícióban vagyok, ami a korábbiakhoz képest egyszerűen leírhatatlan, hogy mennyivel több stresszel és hátránnyal jár, iszonyú lett a felelősség rajtam, és mindenhonnan engem rúgnak (felülről a felsővezetők hajtanak, alulról a "beosztottak", oldalról az ellátottak és a hozzátartozók)... Mindig, mindenkinek a rendelkezésére kell állnom, este is, hétvégén is, ünnepnapokon is, folyamatosan csöng az a rohadt telefon, komolyan, egy gyógyszert nem tudok beadni anélkül, hogy ne hívnának közben is legalább hatan-nyolcan, mindig mindenkinek minden azonnal kellene, és egyszerűen mostansra már állandóan azt érzem, hogy amint megoldok 1 problémát, kapásból 5 másik jön helyette.
Szeretnék váltani, szeretnék valami TELJESEN mást csinálni, mert úgy érzem, az az örökös szélmalomharc, és ez a szintű leterheltség, amit az egészségügyben évek óta tapasztalok, nekem nem megy tovább. Elég volt.
Tudom, hogy "fantasztikus" az időzítésem, hogy pont a járvány második hulláma alatt értem el a végpontot, és tisztában vagyok vele, hogy jelenleg mindenki küszködik, hogy nem csak az egészségügyben nagy a baj, ugyanígy se a vendéglátás, se a turizmus, se a kereskedelem, se a saját vállalkozás indítása nem igazán van könnyű helyzetben most, de tényleg nem bírom tovább...
Mit tanácsolnátok?
Idegen nyelvet beszélek, de külföldre menni nem szeretnék.
Van értelme most váltanom? Milyen irányba induljak? BÁRMILYEN tanács érdekel!
Köszönöm annak, aki végigolvasta,
30N
#10-es: Hát, igen, sajnos nagyjából így működik, jól gondolod.
Egy kevéske tartalékom van, bár nyilván egy ápolói fizetésből olyan egerverő összegeket nem tudok félretenni, de arra azért elég, hogy 2-3 hónapig ne legyen probléma megvenni a kenyeret a boltban. Viszont ez a táppénzre való kiíratás sem lenne megoldás szerintem, legalább is hosszú távon semmiképp (plusz az eddigi személyes tapasztalatom, hogy ha beteg vagyok is, telefonon ugyanúgy nyaggatnak mindenért, volt már rá példa nem is egyszer... ha kikapcsolom a telefont, akkor se veszik a lapot, akkor meg megtalálnak messengeren). Lassan több, mint 1 hónapja nem tudok kikecmeregni egy sima, mezei megfázásból, hetek óta ugyanúgy köhögök (nem, nem Covid, mi szinte hetente le vagyunk rá tesztelve), mert egyszerűen a jelenlegi helyzetben nem tudok még 3 napot se nyugodtan, békében eltölteni, hogy végre kifeküdhessem a náthámat. Hol a feletteseim nyaggatnak az adminisztatív dolgokkal (ilyen-olyan jelentések tömkelege, munkaidő-kihasználtság, ellátotti statisztika, különböző kimutatások, stb, vagy hogy intézem-e már a lányoknak az éves munkavédelmi és tűzvédelmi oktatást meg a kreditpontért zajló továbbképzéseket - mert pont erre van időnk és kapacitásunk, ugye -, hogy áll a védőfelszerelési leltár, éves beosztás tervezet, gyógyszerrendelés, stb.), hol a beosztott ápolók keresnek, hogy ki éppen miért nem tud bejönni dolgozni, kinél betegedett le a gyerek vagy adták neki haza az iskolából "online oktatásba", kinek kell megint megoldanom a helyettesítését...), sorolni se tudom.
Nyilván nekem "főnővérként" az ellátásból ugyanúgy ki kell vennem a részem, ugyanúgy végigtolom a napot, mint bármelyik másik ápoló, csak nekem mellette még ott van az összes többi feladat is.
Most már odáig jutottam, hogy kb szeptember óta éjjelente is egyre rosszabbul alszom, mert annyi a munkám, és annyira nyomaszt és stresszel, hogy folyamatosan ilyenekkel álmodom. Nem egyszer arra riadok, hogy úristen, valamit nem intéztem el, ami határidős lett volna, nem küldtem el a vezetőségnek valami fontos jelentést, vagy hogy nem csináltam meg időben a havi beosztást, hogy megint kiesett X ember az ellátásból és nem tudom megoldani a pótlásukat, hogy nem rendeltem elég gyógyszert, stb, stb. Iszonyú így ez az egész. Volt olyan, hogy hajlani fél 3-kor keltem fel és néztem meg az e-maileket, hogy elküldtem-e a havi védőeszköz igényt, mert a kismillió napi jelentés, betegdokumentáció és egyéb adminisztrációs feladat között, amit naponta írogatok, nem emlékeztem rá.
Volt, hogy éjjel 1-kor még irodaszereket rendeltem, hogy legyen papír, amire a betegdokumentációs és napi ápolási tervet vezetjük...
Kicsit hosszú lett, bocsánat érte, csak egy ideje már gyűlik-gyűlik ez a sok minden és annyira kikívánkozik belőlem... Egyébként én azt sem bánom, ha ki kell töltenem a felmondási időt, kitöltöm én szívesen, csak látnám már ennek az egésznek a végét... Ha tudnám, hogy már csak egy bizonyos, fix időt kell ebben az agymenésben eltöltenem, úgy sokkal könnyebben bírnám.
válasza:Olvastam hogy jól tudsz angolul, ezért azt javaslom hogy próbálj meg egy bank call centerében dolgozni. Rugalmas a munkaidő, nem stresszes, és amikor nincs hívás, viszonylag szabad vagy, és szerintem fizetés ügyileg sem rossz.
A rugalmas munkaidőnek és a munka közbeni időnkénti szabadidőnek köszönhetően még tanulni is tudnál mellette, hisz így fel tudnál készülni a dolgozataidra, vizsgáidra, és a tanulmányaiddal megalapozhatnál magadnak egy nyugodtabb, jövedelmezőbb jövőt.
válasza:Köszönöm szépen. :)
Nos, volt már erről szó, hogy kéne mellém még valaki, de a főnökeim nem fognak felvenni mellém mást. Épp ellenkezőleg...! Volt egy nyugdíjas kolléganő, aki az ápolásban már nem, de az adminisztatív jellegű feladatokban, a sok-sok dokumentációban, irodaszer rendelésben, napi jelentésekben be tudott nekem segíteni, de a nyáron őt is elbocsátották (mivel szegény már nyugdíjas volt, még indokolniuk sem kellett)... :(
Nem véletlen, hogy szeptember óta alszom ennyire rosszul, utána kezdtem el igazán kikészülni, mikor a kolléganő távozásával az a szintű többletmunka (is) a nyakamba szakadt.
Ja, és a legjobb! Márciustól szeretnék bővíteni a jelenlegi szolgáltatásainkat (a házi ápolás és idősgondozás mellé), onnantól elvileg hospice szolgálatot is el kell(ene) majd látnunk. Ehhez jelenleg folynak a toborzások, mert ki szeretnék bővíteni a csapatot gyógytornásszal, ilyesmivel, stb, csak egyelőre nem találnak embereket... Volt róla szó, hogy külön ápoló gárdát is vennének fel, de egyelőre úgy néz ki, hogy a jelenlegi ápolókkal kellene majd ezt is megoldanunk. Az intézményvezető már jelezte felém, hogy mivel rajtam kívül senki másnak nincs meg a szükséges végzettsége ahhoz, hogy a szakmai vezetést ellássa, így jobb híján egyelőre ezt is rám "sóznák"...
Már most is 2 területet viszek egyedül, ez lenne a harmadik. Szóval nagyon nem szeretném kivárni itt a tavaszt!
válasza:Esetleg gyógytornász,csontkovács,masszőrnek is tanulhatnál, így simán lehetnél vállalkozó,hozzá tanulnod még az egészséges életmódot is esetleg edző,na ebből már tuti hogy meg fogsz tudni élni egy életen át.
Úgy alakíthatod az életedet ahogy azt te akarod,pl mint Ausztriában heti 4 nap munka és akkor sem muszáj 8 órákat melózni.
Nem rossz indulatból mondom de keress egy másik munkahelyet,ahol nagyjából jól tudod magadat érezni, mellette tudsz tanulni is.
Én a helyedben akár azt is be játszanám a jelenlegi meló helyeden hogy adjanak több fizetést mert 2 ember munkáját végzed,simán el lehet játszani hogy a saját tempóban dolgozol és ha nem vagy kész a feladattal akkor le 💩 az egészet.
Adjanak több pénzt,szabadidőt nem vagy te rabszolga.
Ha esetleg van családi segítség és tudnak támogatni most le lépnék erről a munka helyről,én nem sokáig bírtam az olyan helyet ahol hülyének néztek.
válasza:De simán tudsz vállalkozóként is szerintem idősgondozó lenni,bébiszitter stb...
Ezek mellet csak volna időd tanulni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!