Közel állok a kiégéshez. Váltani szeretnék, szükségem van rá, hogy kiszakadjak ebből, de jelenleg fogalmam sincs, hogyan, merre tovább?
Nem igazán tudom, hol kezdjem.
Ápolás és betegellátás szakon végeztem a főiskolán, diplomás ápolóként dolgoztam pár évig egy nem éppen sikersztorinak mondható osztályon (onkológia) állami kórházban. Az ottani kollégáimat és munkámat szerettem, de sajnos egy akkori élethelyzet, és az abból adódó családi gondok miatt (párkapcsolati válság, költözés) munkahelyet váltottam (a költözés miatt muszáj volt). Magánegészségügyi szektorba kerültem, ahol hihetetlenül gyorsan elkezdtem úgy érezni, hogy módszeresen kizsigerelnek. Az állami szféra sem volt könnyű, de ami a magánban megy... inkább hagyjuk is. Egy ideig persze csináltam, de mikor már hónapokon keresztül gyomorgörccsel, sokszor sírva indultam be dolgozni, tudtam, hogy ez az állapot így tarthatatlan lesz hosszútávon, ezért ismét váltottam. Azóta házi beteggondozásban, idősellátásban dolgozom, de úgy érzem, hogy nem megy tovább. Elfáradtam. Teljesen kiüresedtem belül, úgy érzem, nincs már miből adnom. Fásult, levert, unott vagyok, sem kedvem, sem energiám nincs szinte semmihez, nem is érdekel igazából már semmi, úgy érzem, csak evickélek napról-napra, hogy valahogy teljen a hét... A járvány is nagyon betett, több okból is, de főleg azért, mert az eddigi intézkedések miatt, és azért, mert a kórházi osztályokról kvázi kénytelenek voltak kisöpörni a betegek nagy részét, az eddiginél kb 5x-8x nagyobb a jelenlegi leterheltségem, de pont a járvány az oka, hogy nem merek lépni, pedig érzem, hogy itt sem megy már tovább. Túl vagyok terhelve. Ráadásul lassan 1 éve olyan pozícióban vagyok, ami a korábbiakhoz képest egyszerűen leírhatatlan, hogy mennyivel több stresszel és hátránnyal jár, iszonyú lett a felelősség rajtam, és mindenhonnan engem rúgnak (felülről a felsővezetők hajtanak, alulról a "beosztottak", oldalról az ellátottak és a hozzátartozók)... Mindig, mindenkinek a rendelkezésére kell állnom, este is, hétvégén is, ünnepnapokon is, folyamatosan csöng az a rohadt telefon, komolyan, egy gyógyszert nem tudok beadni anélkül, hogy ne hívnának közben is legalább hatan-nyolcan, mindig mindenkinek minden azonnal kellene, és egyszerűen mostansra már állandóan azt érzem, hogy amint megoldok 1 problémát, kapásból 5 másik jön helyette.
Szeretnék váltani, szeretnék valami TELJESEN mást csinálni, mert úgy érzem, az az örökös szélmalomharc, és ez a szintű leterheltség, amit az egészségügyben évek óta tapasztalok, nekem nem megy tovább. Elég volt.
Tudom, hogy "fantasztikus" az időzítésem, hogy pont a járvány második hulláma alatt értem el a végpontot, és tisztában vagyok vele, hogy jelenleg mindenki küszködik, hogy nem csak az egészségügyben nagy a baj, ugyanígy se a vendéglátás, se a turizmus, se a kereskedelem, se a saját vállalkozás indítása nem igazán van könnyű helyzetben most, de tényleg nem bírom tovább...
Mit tanácsolnátok?
Idegen nyelvet beszélek, de külföldre menni nem szeretnék.
Van értelme most váltanom? Milyen irányba induljak? BÁRMILYEN tanács érdekel!
Köszönöm annak, aki végigolvasta,
30N
válasza:
válasza:Ismerősöm hasonlóan volt, keresett egy orvost, aki idegösszeroppanással kiírta 2-3 hónap szabira. közben ő is elkezdett mást tanulni, keresni a lehetőségeket, hogy tudjon kitörni ebből a dologból. Határozottan jót tett neki a pihenés, ő mérlegképes könyvelőnek tanult az eü után. Igaz az se egy stresszmentes meló, mert vagy az ügyfelek cseszegetnek vagy a NAV, de mégse annyira kimerítő, mint a betegellátás.
Te még szerencsésebb helyzetben vagy, mert aki most állami szférában ápoló nem mondhat fel, míg tart a veszélyhelyzet.
#2-es: Köszi, hogy írtál. Legalább 30 nap szabadságom van bent, de képtelenség, hogy el tudjak menni, mert túl kevesen vagyunk, és rengeteg az ellátottunk, így a szabimat egyszerűen nem tudom kivenni. De ez nem is olyan meglepő, mert kvázi mióta csak dolgozom a betegellátásban, ez azóta így van. Nincs elég ember, ellenben nagyon sok a beteg.
#3-as: Neked is köszönöm szépen! Szívesen tanulnék valamit, sőt, igazából ősszel megcsináltam egy svédmasszőr tanfolyamot (nem vállalkozási céllal, csak gondoltam, jól fog jönni az ellátottak rehabilitálásánál is).
Az a baj, hogy alapvetően szeretném, amit csinálok, és igényes is vagyok a munkámra, mindig is nagyon lelkiismeretesen végeztem a rám bízott feladatokat. De amióta ebbe a középvezetői pozícióba kerültem (nevezzük mondjuk főnővérnek, talán ahhoz hasonlít a legjobban), és hogy mellette a nyakunkba szakadt a Covid is, olyan szinten vagyok túlterhelve, amit az eddigi lelkiismeretes munkavégzésemmel nem bírok már tovább. Olyasmit szeretnék csinálni, ahol nincs rajtam ekkora felelősség és ekkora nyomás minden irányból. Úgy érzem, bármit elvállalnék, tényleg, csak ebből a lélekőrlő stressz-kerékből szabadulhatnék...
válasza:Teljes mértékben megértelek. Igaz, én még csak egyetemen tanulok gyógytornász szakon, de nem szeretném ezt a hivatást űzni (nem illik a személyiségemhez sem, és tudom, hogy hatalmas felelősséggel és nyomással jár az egészségügyi munka).
Eleve nagyon nehéz ez a helyzet, főleg mosta vírus miatt pedig még ennél is rosszabb.
Szerintem érdemes lenne nagy változásokat tenned az életedben, még fiatal vagy, előtted van minden. Nem éri meg olyan dolgokkal eltölteni az életet, amik nem tesznek boldoggá és csak teljesen kizsigerelnek.
Hosszú távon csak feleslegesen menne tönkre az egészséged, és az tényleg nem jó.
Írtad, hogy beszélsz idegen nyelveket, melyek ezek?
De nem szeretnél külföldre költözni. Talán egy fordítói munka jó lenne neked, ami ha nagyon jó vagy benne sokat is kereshetsz vele. Érdemes úgy elkezdeni, hogy nem azonnal lépsz ki a mostani munkádból, hanem először kisebb szövegekkel kezdesz.
Remélem tudtam segíteni ☺️
#5-ös: Köszönöm, igen, tudtál segíteni. :) Angolul felsőfokon, németül középfokon beszélek (bár bevallom, a németem az évek alatt eléggé berozsdásodott, azt mindenképpen fel kéne frissítenem).
Igazából több szempontból is nehéz nekem ez a helyzet. Érzem, hogy váltanom kell, mert hosszú távon erre tényleg rá fogok menni... na de mire? Minden végzettségem, képesítésem, munkatapasztalatom, amit az évek során szereztem, így vagy úgy, az egészségügyhöz köthető. Ezt csinálom évek óta, ehhez "értek", ha szabad így fogalmaznom. A diplomás ápolói (Bsc) mellett elkezdtem munka mellett a mesterdiplomámat is egészségügyi menedzser (Msc) képzésben, levelezőn, de 2 félév kénytelen voltam passziváltatni, mikor beütött a vírushelyzet, mert olyan szintű többletmunka szakadt a nyakamba, ami mellett már nem volt kapacitásom az egyetemet is csinálni. Folyamatban van egy Természetgyógyász tanfolyam is, ami szintén "szünetel" most, pont ugyanazon okból kifolyólag, mint a mesterdiplomám. Nagyon szívesen befejezném egyébként mindkettőt, ha kicsit könnyebb lenne a helyzet munkahelyemen... de könyörgöm, a még bent lévő közel 30 nap szabadságomat se tudtam kivenni tavalyról...
Most ősszel elvégeztem ugyan egy masszázs tanfolyamot, amivel "okleveles svédmasszőrként" akár saját vállalkozást is indíthatnék, de valahogy úgy érzem, nem igazán lenne jó az időzítés ehhez pont a legnagyobb pandémia közepén... A már bejáratott ügyfékörrel rendelkező masszőrök is küszködnek, hát még én, induló vállalkozóként...
Pedig masszőrként jaj, de tudnám élvezni, hogyha egyszerre egyetlen 1 emberrel kéne csak foglalkoznom, és egész nap szólna a nyugtató relax zene... álom lenne a mostani hajtépős idegzsábához képest, amiben a napjaimat élem. :D
válasza:Esetleg nem tudod a "főnővéri" pozit leadni? Megmondod a főnöködnek, hogy alkalmatlan vagy rá és rá fog menni az egészséged. Tudom, hogy pénzben kevesebb "sima ápolónak" lenni.
Vaaaaagy csinálsz erre egy vállakozást és magánban csinálod a gondozást. Beteg lesz dögivel, viszont te osztod be az idődet, a magad a főnöke vagy, egyedül a gondozottak és a hozzátartozók akik "rángathatnak" de csak amennyire engeded. Megmondod mennyi az óradíj, x emberre mennyi időt tudsz szánni, esetleg hétvégét vagy éjszakát dupla árral. Jobban is kereshetsz és a kiégés se fenyeget, és mivel van egy kész vállalkozásod, akár a masszázst is csinálhatod.
válasza:Már szerettem volna leadni, ősszel is felhoztam az intézményvezetőnek, de sajnos jelenleg egyedül nekem van meg a megfelelő végzettségem (értsd: papírom...) hozzá, amivel be lehet tölteni ezt a pozíciót. Tiszta dili egyébként, hogy egy papíron ennyi minden múlik. :(
Szóval emiatt egyelőre nem, sajnos nem tudom leadni.
Ami egyébként külön vicc, hogy semmivel sem keresek többet, mint egy áruházi árufeltöltő (igen, igen, persze nyilván nem a pénz a legfontosabb, ha az motivált volna, akkor nem ápolónak mentem volna, hanem ügyvédnek, tudtam jól, hogy ezen a pályán nem leszek Krőzus, de na... én is pénzből élek, és kvázi 4-5x nagyobb felelősség van a nyakamon), idős, sérült, beteg emberekért vagyok felelős, és mellette egy komplett gondozói-ápolói csapatért. Még ha nem lenne járvány és nem nálunk landolna a kórházból kikerült betegek 80%-a, akkor is nevetségesen alul lennénk fizetve a rajtunk levő felelősséghez képest, így meg aztán pláne.
Igen, egyébként természetesen saját vállalkozáson is gondolkodtam már (na jó, túlzás, hogy gondolkodtam... inkább csak eszembe jutott), csak az elmúlt időszakban annyira "túltelítődtem" már ezzel az egésszel, hogy nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék egészségügyben maradni. Mármint, szeretem a hivatásomat, nyilván azért mentem erre a pályára, de úgy érzem, most mindenképpen kellene benne egy kis szünet. Viszont egészségügyi végzettséggel tényleg nem tudom, merrefelé lenne érdemes indulnom, csak annyi biztos, hogy valami teljesen más kell most, bármi más, mint egészségügy. Szívesen tanulnék is valamit, de hát persze az OKJ tanfolyamokat is most kaszálták el, mert mikor máskor...
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!