Mire lehetne gondolni? Érdemes-e jelentőssége tulajdonítani a dolgoknak?

Van egy csaj akivel régebb óta ismerjük egymást, a munkahelyen. Sokat is dolgoztunk, dolgozunk együtt. Régen nagyon sokat nevettünk együtt. Nagyon sokat bohóckodtunk, hülyéskedtünk. Volt olyan, hogy a gépek között nézte, hogy én mit csinálok. Észre vettem, hogy figyel. Amikor figyelt, akkor mosolyogva tette. Mosolygott neki még a szeme is. Szinte mindenről tudtunk beszélni. Még ő kezdett el mesélni a magánéleti dolgairól is. Semmit nem erőltettem. Volt olyan, hogy szabadságon voltam, és elküldte üzenetben a következőt: Szia. Köszi, jó pihit neked is, tartalmas kikapcsolódást! Ne is gondolj a munkahelyre! De ha nem tudnál estére aludni annyira csuklassz, mi emlegetünk! Tudom, hogy hiányozni fogok, de csak a pumba testem miatt! 😆 Pumba azt jelentette, hogy kövérnek gondolja magát. Egyszer csak se ő, se a másik kolléganő nem beszélek velem. Ennél a kolléganőnél rákérdeztem, hogy nem tartozik magyarázattal, nincs miről beszélnünk. Azóta eltelt egy év. És akivel jóban voltunk, egyszer csak elkezdett beszélgetni velem. Elsősorban munkával kapcsolatban. De beszélgettünk másról is. Arról, hogy ki, milyen tárgyakra emlékszik a gyermekkorából. Még nézegettünk is képeket ezzel kapcsolatban. Kicsit távolságtartó is volt. Ez nem baj. Csak nem tudom, hogy mi lett vele.