Pszichiátriai dolgozók! Írnátok pár tapasztalatot?

Ápolói oldalról mondom neked a választ, orvosiról gondolom nem annyira releváns. Egy barátnőm volt főnővér, egy másik főnővér helyettes, ők azért hagyták ott 20-30 év után, mert elegük lett a hozzátartozók feljelentgetéseiből, az utolsó utáni póló eltűnése miatt, vagy hogy miért kezelték így vagy úgy a rokonukat (aki amúgy rátámadt pl rendőrre, orvosra, civilre). Meg a mellékes afférok. PL nem tudni miért, egy beszámítható páciens a nyíltről kiugrott az ablakon, azonnal szörnyethalt. Hetekig téma volt, és zaklatták az ott dolgozókat. Több ápoló ismerősöm azért hagyta ott, mert minden napra kijutott az izgalom, és elég volt. Beteg úgy kért enyhe fájdalomcsillapítót, hogy totálisan beszámítható volt, kórlapban nem szerepelt a gyógyszerallergia, CAVE:krumpli, és egy basic metamizol na-tól újraélesztés lett.

Zárton nem annyira vidám, a sok leszedált embert tisztába tenni, fürdetni gondolom nem a szakma csúcsa. Köpködnek, harapnak, csípnek. Sokan bedobják nyaralás alatt borítékos megoldással az enyhén demens idős hozzátartozókat. A nyílt osztály szupi volt, én pszichológiai órákra mentem be, gyakorlatokat végeztek, beszélgettek, sok szép emberi élettel megismerkedtem, megértettem életútakat, jó volt látni, hogy sok skizoaffektiv zavaros ember ha érzi, valami nem oké, önként befekszik, hogy segítsenek rajta.

Egyébként gyönyörű életpálya ott dolgozni gondolom, de bírni kell, és állandóan résen lenni. Minden egyes gyógyszerbeadást ellenőrizni, lenyelte-e a beteg, stb....