Már szomorú vagy, hogy holnap melóba kell menni?

Akinek jó munkahelye van, az szeret bejárni, akinek nem, az nyilván nem.

Én azért is tanulok, hogy örömmel menjek majd dolgozni, olyan munkahelyre, ahol hozzám hasonló műveltségű emberek vannak, és szeressem is a munkát.

Több, mint 1 hete szabadságon vagyok. Már tegnap óta bennem van ez a rossz érzés, hogy vissza kell mennem. Ma meg totál ko.

Eddig nem volt különösebb bajom a munkámmal, de az elmúlt 1 hónapban sok dolog történt bent (főleg vezetői hozzáállás és döntések), és már utálom és váltani szeretnék mindenképp, de nagyon nehéz most.

Örülök azoknak akik szeretnek bejárni. Nekem nem a munkával van a bajom, sőt nincs is munkám minden napra, az esetel 99%-ban, azért vagyok bent, hogy készenlétben álljak, ha osztanának rám feladatot. Amit én nem tudok elviselni az a munkatársaim sírásai, a "mindenkit utálunk és áskálódunk" felfogás az ami engem nap mint nap kikészít.

Ami miatt várom, hogy holnap legyen, az az, hogy egy új nap az új álláskeresésre, hátha hírdetnek meg egy jó állást vagy hívnak be interjúra a korábban beadottak közül, hogy menjek innen minél hamarabb.