Miért várják el egy munkahelyen, hogy az ember kompetitív legyen?

Miért szégyellni való, ha én nem akarom azt, hogy mások kihívásokkal terheljenek, hogy feszegessék a határaimat és hogy kihozzák belőlem a maximumot? Vagy ha én nem akarok a kollégáimmal versenyezni a feladatokért? Miért számítok ettől lustának, rossz munkaerőnek?

Félre ne értse senki, én szeretek tanulni, rengeteget tanultam eddig is, van kedvem ezután is. Akár képzés keretein belül, akár skillek szintjén, önállóan. Szeretek fejlődni, szeretek dolgokat jobban csinálni, de irtózom attól, hogy ezzel nyomasszanak. Annyira undorodom tőle, hogy már szándékosan visszafogom magam mindenhol, mert tudom, hogy lesz egy barom, aki a fejébe veszi, hogy megedz engem és nem akarok végül 130%-ot nyújtani, csak 100-at, ha kedvem van, 110-et. Az vagyok én.

Nem akarok a nyakamba egy hajcsárt. Unalmas, hogy mindenki versenyt akar rendezni abból, amit én pénzkeresésre és a saját kíváncsiságom kielégítésére akarok használni. Nem, nem akarok stresszelni meg korlátokat feszegetni. Nem baj, ha van erre lehetőségem és dönthetek arról, hogy ezt választom és kapok bónuszt vagy nem kapok semmi extrát, mert "csak" elvégzem tisztességesen a munkám anélkül, hogy megfejelném extrákkal vagy túlteljesítenék azon, amit beláthatóan és fixen lehet tőlem várni.

Az olyan edzőket is gyűlöltem mindig, akik visszaszámoltak, majd mikor 3-hoz értek, elkezdték ismételgetni, hogy még 3-at, még 3-at, még kettőt... Aztán nyilván nem annyit kellett csinálnom az adott gyakorlatból, amivel kezdtük és rohadt szar érzés volt, rohadtul demotiváló. Már önállóan edzek és elég messze jutottam enélkül a terror nélkül is. Tudom, mennyi az, amit már stabilan tudok teljesíteni és annyit mindig megcsinálok, amennyi épp ez a határ, de ha az adott napon úgy érzem, ideje személyes rekordot dönteni vagy szintet lépni, új standardokat beállítani, akkor úgyis lépek egy fokkal feljebb és én is boldog leszek, hogy végre erre is képes vagyok. De nem lehet minden edzés alkalmával felpakolni egy kiló súlyt vagy lefaragni egy percet az idődből. Ha fizikailag menne, lelkileg ez egy szar és elkezdeném utálni a sportot. És a munkámmal is ez a helyzet.

Nem akarok kiégni. Nem akarom megutálni azt, ami a hivatásom az ilyen bohócok miatt.

Miért kell minden munkahelyen pozitívumnak beállítani a kihívásokat? Miért kell stresszelni, ha én nem akarom? Nem erre jelentkeztem, nem ez a kötelességem. Főleg nem ugyanannyiért.