Egyik kollégámmal gyorsan dolgozunk és sokkal több munkát sóznak ránk, mint arra, aki lassabban halad. Külön honoráriumban nem részesülünk. Mit tegyünk?

Dolgozzál lassabban.

Ne szólj, ha kész, foglald inkább el magad valamivel.

Ahogy a többiek mondjàk,állj be egy csak a kötelezőt szintre és szrj bele az egészbe.Ilyenkor tátott szájjal csodàlkoznak a főnökök és a munkáltatók hogy miért nem motivált a dolgozó,hàt ezért.

Hányszor lehetett már engedékeny dolgozónál hogy igent mondott amikor megkérdezték meg tudna-e csinàlni valamit és utàna a nyakába varrtàk a plusz melót persze úgy hogy semmit nem kapott.Az ilyenekért is van az hogy pàr év munka utàn az emberek nagy része szrik mindenbe.

Több irány létezik.

1: visszavesztek a többiek tempójára, hogy a teljesítményetek egyensúlyba kerüljön a honoráriummal. Ez a legkényelmesebb megoldás, én is ezt csináltam annak idején a munkahelyemen. Marha jól hangzik, de szarul fogod érezni magad tőle, ketrecbe zárod magad, lemegy a motivációd, az önbecsülésed.

2: kérsz magadnak több fizetést. Ebben az tud kihívás lenni, hogy nehéz egyensúlyba állítani a többiekkel szembeni fizetéskülönbséget a teljesítménybeli különbséggel, egyúttal több felelősséget is vonsz magadra, és konfliktusod lehet a többiekkel. Meg hát ugye a főnök mondhatja, hogy nem.

3: megpróbálhatod kiegyenlíteni a terheléskülönbséget, pl beszélni a főnökkel, vagy/és a kollégákkal, hogy ez nem fair így, találjatok ki valamit, hogy mindenki ugyanannyit dolgozzon. Ha jól sül el, akkor az egész cégkultúrát javíthatod, ha nem, akkor meg nagyon kínos szerepet húzol magadra értelmetlenül.

4: felmondasz, és keresel egy céget, ahol a te teljesítményszemléleted uralkodik, és megfelelő honoráriumot kapsz. Ha találsz ilyet, akkor nagyon jó, ha nem, meg nem jó. Bizonytalan.

5: a saját magad kedvéért hozod ki magadból a maximumot, hogy sokkal jobban fejlődj, és elfogadod, hogy ez most nem térül meg. Arra pályázol, hogy később ezt vagy itt, vagy egy másik cégnél, vagy saját vállalkozásban nagyon jól fogod kamatoztatni.

Egyik sem szentírás, mindegyikben van kockázat és kompromisszum. Én ezeket próbálgatnám ilyen-olyan formában, egyszerre, vagy egymás után.

"2: kérsz magadnak több fizetést..egyúttal több felelősséget is vonsz magadra, és konfliktusod lehet a többiekkel. Meg hát ugye a főnök mondhatja, hogy nem."

Alapvetően egyet értek veled, annyit viszontjavítanék, hogy a versenyszférában nem ugyanazok a bérek feltátlenül 2 munkavállaló esetén.

Olyat isáttam, hogy a sokkal jobban, sokakl többet dolgozó, de ugyanolyan poziban lévő (sőt, konkrétan a később itt kezdő dolgozott jobban!), mégis a kapott több pénzt, aki hanyagabb és lustább, lassúbb volt..

Szóval

a.) nem tudod alapvetően a kollégád fizetését, pont az utána említett itt a bérfeszültségek miatt. Mindenki annyit kap, amennyit kiharcol MAGÁNAK. Ez totál független a kolléga fizujától való életben.

b.) Ha fizetésemelsét kérsz, azt sem köthetné a főnököd a kollégák orrára, ha van egy marék esze, lásd előbbi pont.. Nekem midnen szerződésemben benne van, hogy titoktartási kötelezettségem van a béremmel kapcsolatban. Nyilván ne vergődjön rajta senki, meg köze sincs hozzá senki másnak.

c.) Onnantól, hogy láthatóan több munkával szórják meg, az már objektíven nekem egy valós alapot adna, hogy bekopogtassak és megmutassam a főnökömnek, és ezzel az érvvel fizetésemelést kérjek.

A gyakorlatban is így cselekszik, akinek van egy ki esze. A többiek orrára meg az a hlye, aki ráköti, már bocs.. Magával csesz ki.

Ha ügyesen érvel, akkor jó pozícióban van.