Az olyan munkatárssal lehet valamit tenni aki egész munkaidőben, hangulatot kelt a cég és a dolgozók ellen?

"Hogy ennél a cégnél minden sz.r, mindeki h.lye, a főnök szemét,"

Amit mond az szinte biztos hogy így is van.... én is ezt gondolom a helyemről csak nem mondom ki. MInek. Régebben ki is mondtam értelme nem volt.

De attól még igaz.

One-on-one a főnökkel, elmondod, mi nehezíti meg a munkát, helyre teszed, hogy ne a pofája járjon, hanem dolgozzék, vagy menjen ő is a büfébe...

Amúgy ilyen szerencsétlenek sok helyen vannak, és a vicc, hogy ők mondanak fel legutoljára. A félresiklott karrierjük és magánéletük okozta stresszt itt vezetik le, de félnek váltani.

Ha neked bejön a hely, akkor a helyedben kerülném ezt a munkatársat.

Vagy ha nem áll le mond neki azt hogy fejezze be, mert neked jó ez a munkahely. Nem érdekel az állandó panaszkodása.

Nekem is igazi semmirekellő munkatársaim vannak. Olyanok akiket valamiért csak tart a cég, mert a főnök nem küldi el őket, de dolgozni sem akar velük senki.

Ördögi körben vannak, mert fizetést nem sokat kapnak, ha többet kapnának se lenne semmi hasznuk, így meg legalább van mire fogni hogy miért nem csinálnak semmit egész áldott nap.

Nekem a kedvencem hogy ezek az egész nap rinyálósok milyen gyilkos pillantásokat vetnek rám, amikor én megérkezem késő délelőtt, és simán elmegyek kora délután.

Nyilván azt nem nézik, hogy én élő projektekre járok ki dolgozni míg ők ücsörögve várják a munkaidő végét, vagy éppen otthonról dolgozom.

Legutóbb vissza értem ebédről. Azaz ebédnek indult, de nekiálltam dolgozni, fontos rendeléseket intézni. Visszamentem délután, első mondatuk: NINCS NET!

Ott kínlódtak, hogy hát így nem lehet dolgozni, menjünk haza. Én meg fogtam magam, és indultam is, erre rögtön jöttek a megjegyzések, hogy "de jól megy valakinek, most jöttél".

Persze azt nem nézik, hogy azért jöttem haza, hogy tudjak dolgozni, miközben őket ott ette az unalom, mert dolgozni nem dolgoztak, és az egyetlen örömforrásukat, a netet is elvették tőlük...

#8

Ezzel a kisfőnökosdi, besúgó hozzáállással nem értek egyet.

Inkább segíteni kéne neki beilleszkedni. Mások megélhetését nem kockáztatjuk.

Én megpróbálnám megbeszélni ezt vele, de ha nem változtat, és minden egyes nap állandóan csak panaszkodik, akkor jelezném a főnöknek. De akkor se úgy, hogy összeállnék a régiekkel és odamennénk kibeszélni, hogy rakd ki az új dolgozót. Ez nem megoldás.