Mikor, hogyan találtátok meg az "igazi" hivatásotokat?

Soha.

Viszont elfogadtam, hogy a munka kell a megélhetéséhez éd a pozitívum az benne, hogy a szabadidőmet úgy tölthetem nagyjából ahogyan szeretném.

Szóval nem agyalok sokat rajta, csak bemegyek, lenyomom a napot és hazamegyek.

Próbálom normálisan végezni, hogy megbecsüljenek.

Ha pedig nem érzem jól magam vagy elégedetlen vagyok valamilyen körülménnyel akkor nyugodt szívvel váltok egy kedvezőbb lehetőségért.

18 évesen jöttem rá, felvételi előtt, egy kifejezetten ilyen célú előadáson.

Most végzős vagyok a BSc-n, mellette dolgozom és kutatok is a szakmában több területen is. Megyek mesterre jövőre.

A konkrét specializációban még nem vagyok 100%-ig biztos, mert két különböző téma is érdekel.

El tudom képzelni, hogy a jelenlegi munkámat csináljam életem végéig, csak egyre magasabb szinten.

Hogyan? Elengedtem a környezetemben látott mintákat, arra koncentráltam, amiben jó vagyok és amit szeretek. Mázli, hogy ez éppen keresett a munkaerőpiacon. El tudtam különíteni, hogy mi hobbi és mi nem. Elengedtem azt, hogy a legjobbnak kell lennem benne.

Szerintem csak az emberek nagyon elenyésző százaléka élvez bármilyen munkát, amiből minőségileg meg is lehet élni.

Tehát nagy az esély rá, hogy teljesen mindegy mit csinálsz, nem fogod szeretni.

Az én munkám kényelmes, nem túl sok időt vesz el és otthonról dolgozom, de ettől még rettentő unalmas és alig várom hogy végezzek.