A főnököm lustának tart, miközben az összes ostoba feladatot nekem kell összekaparnom. Mit csináljak?

A cég maga rendben van, viszont a főnökömmel nem jövünk ki. Pozitív lett a terhességi tesztem, úgyhogy, bár elkezdtem állásinterjúkra járni, sajnos a munkahelyváltás úgy néz ki, hogy nem opció számomra, itt ragadtam 7-8 hónapra. Ez ugyanannyi idő, mint amióta a cégnél dolgozom.

A főnökömmel való kapcsolatomat viszont valahogy szeretném úgy javítani, hogy nem kell agyon dolgoznom magam mellette. Ez nem egyszerű, mert több dolog is összejátszott, hogy miért feszült a viszonyunk. Az első és talán a legnagyobb probléma, hogy a főnököm szerint nem dolgozok elég keményen. A követendő példa ebben egy kolléganőm, aki velem azonos pozícióban tavaly az összes szabadnapján dolgozott és a kórházban bent fekve műtét előtt és után is hívogatták kérdésekkel, belépett kórházból és válaszolgatott az e-mailekre. Na ezt biztos nem szeretném csinálni.

A másik probléma, hogy néha az az érzésem, hogy a főnököm rám akarja nyomni annak a felelősségét, hogy ő bevállal egy határidővel munkákat és a kollégák nem fejezik be időben. Nem vezető pozícióba vettek fel. Nem teljesen értem, hogy miért az én felelősségem, hogyha valaki más nem dolgozik elég gyorsan. Persze erre inkább csak úgy utalgatunk. A csoportban a 27 évemmel én vagyok az egyik legfiatalabb személy, szóval nehéz elhinni, hogy nekem kellene segítenem a többieket.

Ráadásul sajnos emiatt nagyon kevés időm jut szakmai feladatokra (kb. kétheti egyet lehetne befejezni, nekem eddig volt öt), amitől én vagyok rettenetesen frusztrált, hiszen ez a másfél év kb. kiesett idő számomra (eleinte sajnos nem láttam, aztán arról volt szó, hogy jön valaki és átveszi tőlem ezeket, aztán jött és sajnos nem vette át, hanem az lett a feladata, hogy számonkérje rajtam a határidőket. Ekkor kezdtem el új munkát keresni).

A harmadik konfliktusforrásunk a hibáink bevallása. Ahonnan én jövök, ott mindig az volt a mondás, hogy minél előbb valljuk be, ha valamit elrontottunk, annál gyorsabban lehet rá megoldást találni. Na a főnököm nem ilyen. Az összes megbeszélésen ő titkolni akarja azt, hogy le vagyunk maradva vagy valami nem jól működik (mondjuk ez szerintem majdnem az összes kollégámra igaz amúgy). Én meg szeretem egyenesen kiteríteni a lapokat, elmondani, ha valamit rosszul csináltam és utána megtárgyalni, hogy hogyan érdemes javítani. Ettől folyamatosan abba futunk bele, hogy én az egyik státuszon lejelentem, hogy kell még egy hónap és amúgy nagy kockázatot látok ebben, a főnököm szerint meg jövő héten tartjuk a határidőt, a másik megbeszélésen.

A teljes arculcsapás az éves értékelésen ért, amikor megtudtam, hogy a főnököm nagyon nem elégedett a munkámmal, mert nem tartatom be a határidőket. Ott helyben annyira sokkolt ezzel, hogy nem kapcsoltam, de ráadásul az összes munkámat befejeztem határidőre vagy rajtam kívülálló okból csúsztunk (egy másik részlegen dolgozó kolléga nem fejezte be időben az ellenőrzést).

Ráadásul igaziból, mivel nem nagyon kapok feladatot nem is visszamérhető, hogy mit csinálok. Pl. ma egy problémát próbáltam megoldani, egy ponton elakadtam. Kértem segítséget a főnökömtől, akitől megtudtam, hogy az összes szabályozást megszegve már megoldották és nekem már csak le kell dokumentálnom. Ami azért problémás, mert gőzöm sincs, hogy most hogyan fogjuk ledokumentálni, a másik meg, hogy ott voltam egy hónapja azon a megbeszélésen, amin a főnököm megbeszélte, hogy ha nem tartjuk a szabályokat, akkor ezt előre(!) jelezni fogjuk. De ugyanígy nekem hetekig nem engedik tovább dokumentáció miatt a kész feladataimat, mert a főnököm egy csomó fölösleges szabályra rábólintott, aztán ő nem tartja be őket.

Vannak jobb napok, amikor ez nem visel meg, de ötből két-háromszor tiszta leverten jövök haza. Vannak erre az időre túlélési stratégiátok, ami működhet?

Jó hosszú lett, bocsi, ha elolvastad a panaszáradatomat :(