Hogy szóljak vissza valami keményet a kollégámnak?

22 vagyok és másfél vagyok a mostani helyemen, egy gyárban. Van egy kollégám, aki betanított anno. Tudni kell hogy szüleimtől sose vették el a pénzt, és ők sem veszik el tőlem. Ez a kolléga állandóan nem szószerint, hanem burkoltan azt mondja hogy ezért én egy senkiházi szar vagyok. Amikor vettem egy bakancsot, akkor másnap másfél órán át magyarázta hogy ha nem szüleimmel élnék akkor az árokban feküdnék éhen dögölve. Ezt a monológot elszokta akkor is mondani, ha megtudja hogy elmentem mondjuk enni valahova. De persze azt mondja ezt csak jó indulatból teszi, jó indulatból mondja ezt el egy héten legalább 3szor. Én nem tartom magamat se nyálasnak, se felvágósnak, nem járok méregdrága ruhákban, egyedül a telóm drága, de azt meg a wc-n veszem elől szinte csak gyáron belül. Ő bezzeg azzal menőzik meg veri a nyálát, hogy Kólát hoz a melóba meg hogy fullon van a tank a kocsiban. Én más kollégától, de úgy általában senkitől nem hallottam még hogy ilyen dolgokra veri a nyálát. Szerinte mindenkinek könnyű dolga van, csak neki nem. Szerinte annak könnyebb, akinek 2db 2 év feletti gyereket és egy feleséget kell eltartania egy fizetésből. Nem veszi észre magát egyáltalán. Azt hiszi hogy mindenki bírja, miközben egyik kolléga azt mondta ha a régi sorvezető lenne, akivel jóba volt akkor már rég elküldette volna. Vitatkozni nem lehet vele, mert mindig csak neki lehet igaza, ha nem értesz vele egyett, akkor elkezd háborogni meg nyomni hogy ő mindenhez ért meg mindent tud. Ezt a pénz dolgot is állandóan ő hozza fel, nincs másik kolléga aki azzal foglalkozna ilyen szinten hogy kinek hogy van az anyagiak. A kérdés az lenne, hogy hogyan tudnék neki valami olyat beszólni amitől észrevenné magát és leállna. Szépen kérném, hogy fejezze be akkor bemagyarázná, hogy az én hibám az egész mert nekem nem lehet semmit mondani. Valaki olyan válaszára lennék kíváncsi, aki otthon van a gyári életben és tudja hogy kell az ilyen férgeket kezelni.