2 éve keresek munkát, de sehova sem hívnak vissza, Más is van ilyen helyzetben?

előző vagyok.

szóval írok 20 emailt naponta. aztán külföld ha otthon nem találok X héten belül.

Értem én, hogy művészlélek vagy, de Hollandiában vagy Írországan el tudod magad 25-30 óra heti munkával is tartani magad mellette azt művészkedsz amit akarsz .

Én diplomával, kettő nyelvvizsgával (angol felsőfok + német középfok) félév alatt találtam munkát. A helyek 90 százaléka sosem keresett jelentkezés után, a többi pedig interjú után nem hívott vagy csak simán nem vettek fel. Olyan hely is volt (külföld), ahol megvolt az első körös interjúm a magyar munkaközvetítővel, mondta, hogy akkor leszervez még egyet a külföldi főnökkel. Erre egy hét múlva írt, hogy létszámstop van a cégnél, majd keres, ha lesz megint jelentkezés (mire keresett, már lett munkám). Akkor olyan is volt, akik vagy két héttel jelentkezés után kerestek, azonnal válaszoltam a telefonra, megbeszéltünk egy interjút egy hét múlvára (ők mondták az időpontot, nem én), majd előtte egy nappal szóltak, hogy közben a pozíciót betöltötték.

Egy idő után már nem is néztem, mi maga a munka vagy hol van. Az én legnagyobb bajom a tapasztalat hiánya volt. Diákmunkáztam, voltam gyakornok és önkéntes, de ezek mind pár hónapig tartottak, szóval összességében egy év tapasztalatom sem volt. Minden hirdetésnél csak azt néztem, hogy megfelelek-e mindennek és jelentkeztem.

Nem tudom, hol keresel, én végül Facebook segítségével találtam munkát. Ezen kívül Professionön, LinkedIn-en és néha Indeeden jelentkeztem. Vállald el az első munkát, amit adnak, mert te is tudod, hogy ezen a ponton nem válogathatsz. Sajnos túl sokat nem tudok segíteni, de láthatod, hogy nem csak te vagy ilyen helyzetben, statisztikailag igazolt, hogy jelenleg több a munkakereső, mint a szabad munkahely. Sok sikert!

Az rendben van (?), hogy "A szükség nagy úr!", de van egy olyan aspektusa is a problémának, hogy nem feltétlenül csak "szimpla válogatás" van egy munkavállaló döntéseinek hátterében.

Teljesen felesleges időtöltés - és itt csak a szemléltetés kedvéért említek szélsőséget - sofőrnek jelentkezni valahová, ha nincs jogosítványa és/vagy gépjármű vezetési gyakorlata valakinek.

Megtörtént eset:

Csökkent munkaképességű, - konkrétan keringési rendellenességek miatt nem mobilis - embertől azt várta el a munkáltató, hogy raktári polcokon akrobatikázzon, - miközben "számítógépes adatfeldolgozás" munkakörre szerződött. Az nem "válogatás" kategória, ha valaki konkrétan nem bír valamit fizikálisan és ezt támasztják számára (ráadásul utólagosan és szóban) követelményként!

Itt nem csak arról van egyszerűen szó, hogy mindig a munkavállaló veszíti el a realitás érzékét, - persze az már más kérdés, hogy többnyire inkább ez kerül ki publikus platformokra!

Ráadásul teljesen felesleges - a szükség zászlaja alatt - olyan tevékenységbe időt, energiát ölni, amelyről a munka világának összes szereplője jó előre tudja, hogy nem lesz hosszútávú!

Az egész egy szükségtelen, értelmetlen és valóságot kizáró képmutatás, ill. hazugság.

12-es vagyok. Természetesen arra gondoltam, hogy olyan munkára jelentkezzen, amire megfelel. Ezért is írtam, hogy a munkáltató előírásait mindig megnéztem, azután jelentkeztem a munkára.

Az is teljesen igaz, hogy sokszor irreálisak az elvárások. Rengeteg olyan hely van, ahol egy munkakör alatt neked kell három ember munkáját végezni. Kifejezetten emlékszem olyan helyre, ahol ügyfélszolgálatost kerestek, de emellett ő foglalkozott a marketinggel és azért értsen a pénzügyhöz is, ha esetleg be kell segíteni. A fizetés nem tudom, mennyi volt, mert nem hívtak vissza, de nyilván nem háromembernyi fizetést adtak volna.

"Ráadásul teljesen felesleges - a szükség zászlaja alatt - olyan tevékenységbe időt, energiát ölni, amelyről a munka világának összes szereplője jó előre tudja, hogy nem lesz hosszútávú!"

Azzal egyetértek, hogy ennek nem így kéne lenni, de én például bármilyen munkát elvállaltam volna, mert kellett a pénz. Nem várhattam el a szüleimtől, hogy évekig eltartsanak, mert én nem akarok egy gyárban dolgozni. Legalább addig is kerestem volna pénzt, beleírhattam volna az önéletrajzomba, hogy van tapasztalatom, fejlesztettem ezt meg azt a képességemet, és közben kerestem volna tovább. A jelenlegi munkahelyem csak részmunkaidős, nem teljesen vág bele a végzettségembe és valószínűleg nem is fogok örökre itt maradni, de legalább keresek pénzt és fejlődök. Viszont természetesen mindenki maga dönti el, hogy mi az a munka, amit elvállal.

Másféle munka teljesen jó lenne. Sokkal kapósabb az a munkaerő, aki melóból keres melót, főleg ilyen szerencsés felállásban, hogy nem a szakmájában dolgozik, és kisebb bérért is szívesen menne "pár évet" tanulni (igazából amennyit muszáj, ha több, ha kevesebb, függően a mestertől). A gyakszi nem gyakorlat. Kicsit olyan azért persze, és nyilván szükséges feltétele a valós gyakorlat megszerzésének, de nem gyakorlat. Az első néhány munkahelyed a valódi kőkemény gyakorlat, amikor odaraknak az ügyfél elé, és brilliánsnak kell lenned két mondatban is, meg amikor a hibás teljesítést nem megvédeni akarod, hanem jó szívvel megköszönöd, hogy szólt, elnézést kérsz, hogy megfeledkeztél róla, és gyönyörűen kijavítod, mielőtt késő lenne. Meg ilyenek. Amit tojáshéjjal a seggen az emberek 99,99999999stb százaléka marhára nem lát még. Rengeteg van sajnos, és csomószor a nehéz úton tanuljuk meg őket, de ez a hatodik melóhelyen már ugyanolyan előny, mint a többi. Kábé akkor tanulod meg helyén kezelni a szívásokat, legalábbis ha nem hullottál ki valamelyik előző körben. Extrém szerencsétlen esetben a nulladikban, amiben kellett volna egy kis jártasságot szerezni általában a melókában, hogy szokd a nálad is hülyébbeket, hogy okosodj az okosabbak jóvoltának köszönhetően, és hogy megtanuld a kevésbé nehéz utakon (más kára, logika, kérdezősködés, józan ész, ilyenek) megoldani a galibákat, mielőtt ismét koppannál egyet. Igazán szerencsétlen esetben úgy, hogy véded a hülyeséget, semmit nem tanulsz semmiből.

Persze jó hír lehet, hogy annyi ilyen ember van, amiket fentebb vázoltam, hogy ha csak a fentebb kissé önkényesen kiválogatva megemlített néhány dolgot megugrod, máris szinte tisztességtelen előnyökkel felvértezve folytatod a továbbiakban. Rá kell tanulni persze, hogy stresszmentesen tudj előrehaladni csomó ilyen emberrel körülvéve, a saját asztalodon mindig a helyes módon intézve dolgokat az általános helyett. A sztoicizmus jó kezdet lehet ehhez.

Egyelőre elég egy "valamilyen" meló. Mindegy mi, amiben jártasságot szereztél. Nem baj, ha nem szereted, sőt. Igazából az tud a legérdekesebb tanulságokkal szolgálni, plusz megedzed a "nem akarom és csinálom" izmot, ami akkor is eléggé igénybe lesz véve, amikor nagyszerűen a helyeden vagy és vég nélkül a határaidat feszegeted.