Miért utál ha nem is ismer?

Az utolsó mondat lesz a nyerő.

Nekem majdhogynem csak női munkatársaim vannak, alapvetően nem vagyok egy mosolygós személy, de mindenkivel elvagyok, ha más nem, legalább köszönünk egymásnak.

Ő viszont köszönni is képtelen, igazából teszek rá.

Ne idegesítsd magad rajta, semmi dolgod nincs vele.

Ne foglalkozz vele, én nem is köszönnék neki. Lehet, hogy beszélgetett valakivel rólad, és nem feltétlen pozitív dolgot mondhattak rólad neki, amit ő szépen kihasznál. Oké, hogy te jó vagy, meg, hogy "tisztelnek", stb., de van, akit ez irritál, és ezért megy át bunkóba, hogy a renomédat letörje.

Ha esetleg érzel magadban annyi lendületet, hogy meg tudod tenni, hogy odamész hozzá, és közlöd vele, hogy beszéljetek már egy kicsit, és elmondod az észrevételeidet-aggodalmaidat neki vele kapcsolatban, akkor talán közelebb kerülhetnél a megoldáshoz, és vagy rendezitek a problémát, vagy lezárjátok, és csak köszöntök egymásnak.

Mert primitív. A primitív ember számára a legpraktikusabb, ha semmin nem gondolkodik, - neki elég csak a másodperc töredéke alatt beskatulyázni valakit és a skatulyán található felirat alapján kezelni. Ilyen embertől ne várj el olyan apróságokat, hogy gondolkodás, emberség, józan ész, igényesség, értékrend, - de úgy általában semmit, mert ezek az igazi droidok, akik az életük létező összes kudarcát másokra hárítják.

Nem tudsz és nem is érdemes velük mit kezdeni, - a legjobb, ha sorsukra hagyod őket.

Mert egy áskálódó, aki azzal akarja megalapozni a friss pozícióját, hogy a leggyengébb vagy számára legveszélyesebb egyéneket azonnal elkezd fúrni.

Nagyon fárasztó szitu, legjobb ha ignorálod amennyire csak tudod, minél kevesebb infót adsz neki hogy annál kevesebb táptalaja legyen a negatív pletykára.