Cipruson dolgozott már valaki pincérként, vagy ismer olyat aki volt ott?

Én voltam kint. Igaz, én csak ideiglenesen mentem, mikor passziváltattam az egyetemen. Tehát nem évekre terveztem, nem ott akartam megöregedni/meggazdagodni. Nekem a nyelvtudással egyébként sem volt bajom, angolul jól kommunikálok, kicsit tudok franciául is(ezzel ott semmire nem mész). Az angollal jól lehet boldogulni ott, viszont ha ott akarsz nyelvet tanulni, az nem túl előnyös. Mivel a ciprióták görögül beszélnek, nekik sem anyanyelvük az angol. Van mindenféle vendégmunkás, főként erdélyi magyarok, románok, lengyelek, bolgárok, stb. Tehát nekik sem anyanyelvük az angol. Általánosságba vévi mindenki makog valami alap angolt, megértetni nagyon alap szinten mindenki meg tudja magát, viszont a többségnek nagyon gáz az angolja. A vendégek közt rengeteg az orosz, ezért az orosz tudás előnyös még az angol mellett (idősebb oroszok semmilyen más nyelvet nem beszélnek ezen kívül). Attól is függ egyébként, hogy Ciprus melyik részére mész, az északi részen török nyelvtudásnak is hasznát veheted. A tapasztalataim munkaügyben a következők. Dolgoztam Protarason és Paphoson is. A szállodák közt bőven van különbség, ettől függ a szállás és az étel is amit biztosítanak, meg persze a fizetés is. A munkavállalókkal szembeni elvárások is változnak. Protarason olyan szállodában dolgoztam, ami csak szezonban van nyitva, télre bezár. Itt kevés volt a fizetés, undorító a szállás, okádék, romlott kaja volt rendszeresen. Emiatt én vettem magamnak ételt, kénytelen voltam. Egyébként minden rohadt drága Cipruson, a kaja is hajmeresztő összeg. A csapvíz nem iható Cipruson, ezért palackos vizet venni kell a boltban, ha inni akarsz. Kénytelen leszel, mert iszonyatos hőség van kora tavasztól kezdve.

Onnantól, hogy Protarason bezárt a szálloda, ahol dolgoztam, Paphosra kerültem. Itt sokkal jobb volt a szállás, a kaja szintén szar volt, de az előző hotelhez képest jobb. Itt viszont sokkal szigorúbb szabályok voltak, rengeteget kellett dolgozni. Volt, hogy hetekig 6 napban 12 óráztam.

A borravalót egyébként sehol nem lehetett eltenni, be kellett dobni a közösbe. Ha mégis eltette valaki, az fegyelmi eljárást vont maga után(ha kiderült). De így is csak elméletileg volt elosztva a borravaló, mert a főpincérek előszeretettel ellopták.

Szerintem nem is volt legális egyébként a munkaszerződésünk, de ez másik történet. A Tsokkos szállodaláncnál dolgoztam, az ő szállodáik a leggyakoribbak Cipruson. Nagyon rossz híre van egyébként a helyiel közt a cégnek, maffiaként emlegetik őket. Ennek az az oka, hogy adót csalnak, feketén dolgoztatnak, rosszul tartják az alkalmazottakat és keveset fizetnek. Egyébként a Protarasi szállodában volt olyan, hogy 1,5 hónapra kaptam fizetést, persze borítékban adták mindig. Ezzel másoknak is volt problémája, mert ugyan kifizettek mindig, csak sok nyaggatás árán és naaaagggyon ráérősen. A munkáról még annyit, hogy a ciprióták iszonyatosan lusták, mindig úgy dolgoznak, hogy más is odaférjen. Viszont azért ől nyilván többet megengedhetnek maguknak a munkahelyen, mivel ők vannak otthon. Nem tudom így hirtelen még mit írhatnék, lenne mit mesélnem.

Ja, egyébként volt aki mesélt egészen normális szállodákról is, de ritka olyat kifogni. Viszont ott sem fizetik halálra az embereket.

Covid elõtt voltam. Nálunk azért jobban beszéltek angolul és inkább görögök voltak fölényben. A ciprióták a vezetõk voltak meg a legtrógerebb senkik.

Egyfajta hierarchia állt fent:

1. Ciprióták (pozíciótól függetlenül bármit megtehettek)

2. Görögök (mindenkibõl fõpincért csináltak elõbb-utóbb, néhány dolgot elnéztek nekik pl. késést, hosszabb cigiszünetet, borravalólopást, kaja-desszertlopást)

3. A csókos románok-magyarok-lengyelek-csehek-oroszok (már dolgoztak ott egy szezont, vagy összehaverkodtak a fõpincérekkel, esetleg összejöttek velük. Õk kapták a legjobb fõpincéreket, a legtöbb borravalós vagy legkönnyebb részleget, a fõpincérek falaztak nekik cigiszünet vagy 1-2 eurós borravalólopás miatt, néha hoztak nekik maradékot).

4. A “szimplán” ügyes középeurópaiak, akik nem networkingeltek. Õket annyira nem hajtották szét, és mindig tisztelettel bántak velük. Ha mâzlijuk volt vagy a vezetõnek jó napja volt, kaptak privilégiumokat, de a nehezebb asztalokat, a kevésbé jó borravalós helyeket õk kapták.

5. Az átlagos közép-európaiak, akik nem voltak sem kiemelkedõen jól, és nem haverkodtak a görögökkel. Õk voltak a legjobban széthajtva, nekik kellett mindenhova beállni, de fordítva nem kaptak segítséget.

6. Külön kaszt, az igazán szerencsétlen vagy semmirekellõ dolgozók. Állandóan cssztették õket és a vezetõk szinte ostorral üldözték õket, hogy dolgozzanak. A fele elment magától, a másik fele maradt (rejtély, hogy miért)