Megéri várni egy képzeletbeli munkahelyre?

Azért képzeletbeli, mert sosem volt a munkahelyem, csak gyakorlati munkahely iskolában. 7 éve hoztam először egy olyan döntést ami a mai napig kísért és nem tudok megszakadni tőle és ez átalakult vágyakozássá a lehetetlen iránt. 7 éve nem kezdtem el ott dolgozni mikor felajánlottak munkalehetőséget, mert megijdtem sok tényezőtől ami hátrátatna a nyugodt munkavégzéstől. Sajnos akkor ez tűnt helyesnek de utána valami megváltoztott és olyan erősen kezdtem vágyakozni a hely iránt, hogy még az akkori rendes munkahelyemet is veszélyeztettem miatta, ott is állandóan erre a helyre gondoltam, aztán ezt a munakhelyet is ott hagytam. Azóta nem telik el olyan nap, hogy ne gondolnék erre a helyre, és hogy milyen lett volna ha akkor máshogy döntök és elkezdek dolgozni. Azóta többször próbáltam jelentkezni oda és néha sikerült is de ismét ugyanaz a fennállás van, hogy nem mentem megint. Utána meg megint beindul a vágyakozás. Olyan mintha az eszem tudná, hogy nem éri meg csak a szívem húz oda vissza, emiatt se tudtam sokáig más munkahelyet találni, mert úgyy éreztem csak itt teljesedhetek be, ha itt dolgoznék tejesült volna a legősibb kívánságom. Sokszor volt olyan, hogy napokon át elképzeltem milyen lenne ott egy munkanap, egészen az indulástól a hazajövetelig, kitalát történeteket építettem bele, hamis emlékeket kreáltam, hogy szebbnek tűnjön az emlék. Nem értem miért ragaszkodok ennyire egy olyan hely iránt ami sosem tett volna rám semmi pozitív hatást, csak negatívat. Meg olyan is volt, hog elképzelem, ahogy már 7 éve lenne munkatapasztalatom ott és még rájönne 7 év meg még és sose mennék el onnan, akár 30 évig is ott lennék ha lehetne, csak sajnos nem akarok szeme nézni a tudattal, hogy 7 évet elvesztegettem miatta és nem tudok felmutatni semmit szinte. Hogy tudnám abbahagyni ezt a vágyakozást ha feleslegesen töröm magam érte? Sok közeli munkahelyet elpasszoltam, mert úgy voltam vele még van esélyem itt még ha kicsi is van. Rá kellett jönnöm én nem pont oda akarok menni dolgozni hanem közeli munkahelyet szeretnék. Ezért is vállaltam el akkor a másik munkahelyemet, mert 1 köpésre volt csak nem nekem való volt, ez a hely pedig hozzám illett volna. Gyár volt igaz de imádtam a környezetet, a munkákat, persze akkoriban gyakorlaton más idők voltak, lazább volt minden, volt hogy egyedül mentem meg ilyenek, de sosem gondoltam bele milyen lenne rendes dolgozóként lenni ott csak az emlékek cibáltak. Mi lehet ez a fajta erős vágyakozás valami iránt ami nem létezett sosem? El tudom valaha felejteni az akkori döntésemet ami nagyon megváltoztatta az egész életemet? Ha akkor elkezdenék dolgozni és folyamatosan, tehát nem lépnék le 1 hét múlva, akkor sosem tapasztaltam volna meg a munkanélküliséget, a vele járó szekálásokat, pénztelenséget, vágyakozást dolgokra amiket évek óta megvennék, lenne egy kedvenc munkahelyem, nem kéne válogatni munkák között...sosem éreztem ilyet semmmi iránt de ez a hely olyan erős vágyakozást, nosztalgiát hozzott létre, hogy mai napig van pedig felesleges. Szeretnék új munkahely után nézni de ez a hely nem engedi és még mindig van bennem kis remény, hogy hátha más üzemből hívnak és sikerülne de hetek telnek el hívás nélkül és tovább nem akarok rá várni de feladni sem akarom, teljesen nem tudom elfeljteni hisz az életem része volt és voltak szép emlékek onnan. Olyan mintha egy képzelt valóságot képzelnék a mostani helyett és abban élnék. Néha volt, hogy elmentem csak úgy oda meglátogatni a helyet, megnézni és haza ennyi még ha messze is volt. Miért alakult ez ki nálam?