Jöttetek már el haraggal egy munkahelyről?

Igen, volt. Igazából kétszer is.

"Természetesen" mindkét esetben kaptam hideget-meleget, milyen dolog, hogy csak így otthagyom őket, ennél jobbat úgysem fogok találni, blablabla.

Nos...

Kezdjük azzal: de, találtam jobbat. Méghozzá sokkal jobbat. És azóta már tudom, hogy azoknál jobbat azért nem volt nehéz találni.

Ahogy #1 is írta, a munkahely az munkahely, nem egy család. A munkatársad pedig nem a kisfiad, akiért felelősséggel tartozol. Mindössze annyi köt össze, hogy ugyanazon a helyen dolgoztok/dolgoztatok. Semmiféle erkölcsi kötelességed nincs a maradásra, vagy ha úgy tetszik, az életed egy részének a feláldozására.

A munka világa egyfajta piac. (Nem véletlenül hívják munkaerőpiacnak.) Te eladod az időd egy részét és a szaktudásodat, amiért meghatározott pénzösszeget kapsz. Ennyi. Nem az életedet adtad el, nem arra szerződtél, hogy mások lelki, vagy szakmai életútját egyengesd nyugdíjas korodig, hanem arra, hogy a munkaerődet eladd, ameddig te azt jónak látod.

Jogilag sem lehet nyilván belekötni, mindenkit megillet a szabadsághoz, és a munkahely szabad megválasztásához való jog. Szóval cserbenhagyásról sem jogi, sem morális értelemben nem lehet beszélni.

Az emberek között pedig sok a nárcisztikus és manipulatív alak. Ők azok, akik egy teljesen legális, jogilag és erkölcsileg is helyes döntést is megpróbálnak megfúrni, ha az egyéni, személyes érdekük úgy kívánja (beleértve azt is, ha belőled akarnak közvetlenül vagy közvetetten hasznot húzni).

Meg aztán: lojalitásból nem lehet megélni. Amikor a boltban hónap végén morfondírozol, hogy megengedheted-e magadnak, hogy a drágább párizsiból vegyél 10 dekát, nem fogja a boltos azt mondani, hogy "vedd csak meg, tudom, hogy már X éve ugyanazon a munkahelyen dolgozol, ezért olcsóbban odaadom neked". Az elektromos művek sem fogja elengedni a villanyszámla 30%-át, mivel te kitartasz évek óta ugyanannál a cégnél.

És amúgy ne legyenek illúzióid: ha valami történne veled, a másodperc törtrésze alatt hátat fordítana neked az a vállalat, amelyikért te adott esetben beáldoztad az életminőségedet. Nekik te addig vagy fontos, ameddig ki tudnak használni. Ők nem fogják a te érdekedet nézni. Ők a saját érdeküket nézik.

A vezetők meg pocskondiázás helyett meg inkább biztosítsanak olyan munkakörülményeket (beleértve a bérezést is), ami mellett az embernek esze ágában nem lenne más munka után nézni.

És hogy én hogy kezeltem? A legfontosabb: nem vettem magamra a beszólogatásokat, és nem csináltam belőle lelkiismereti kérdést. Mondjuk az értelmesebbek nem is próbáltak visszatartani, a többieknek meg egyszerűen megmondtam, hogy ez az én szuverén döntésem. Értelmes ember nem fog kötözködni, hülyékkel meg nem érdemes vitába szállni.