Ha egy munkahelyen rájönnek, hogy én már feküdtem a pszichiátrián 2 hónapot és pszichológushoz járok mi várhat rám?

Utolsó!

Tegyük fel, hogy kerdezonk mondjuk düh kitörések es kontrollálhatatlan agresszió miatt volt a pszichiátrián, jelenleg pedig ovonokent dolgozik. Gondolod, hogy az orvos az előzmények tudatában alkalmasnak nyilvánította volna a munkára? Nem mondta volna el senkinek, mivel valoban orvosi titok, de ettől meg a kerdezo alkalmatlan ovononek.

10.34

Nem vagyok jogász, csak az alapján írok, amit a pszichés alkalmasságvizsgálat logikájából összecsipegettem. Azért érdemes lovagolni a dolgon, mert a vázolt gondolatmenet leegyszerűsítő, és sok helyen hiányos. Ami félretájékoztatást okozhat.

Nem rúghatják ki az embert. Egészségügyi alkalmatlanságot csak orvos mondhat ki. Orvosi vélemény nélkül, ha elbocsájtanak valakit eü. okokra hivatkozva, a munkaügyi bíróság a munkavállalónak ad majd igazat. Mert eü. képesítés nélkül nem lehet eü. alkalmasságról dönteni. Ez még akkor is igaz, ha előzőleg volt alkalmasságvizsgálat, emberünk titkolózott, és utána kiderül a dolog. Az ok ugyanaz: csak orvos mondhat ki eü. alkalmasságot. Egészen addig, amíg orvos azt nem igazolja, jogszerűen még akkor sem rúghatnak ki senkit, ha az illető nem mondott el mindent a felvételi eljárás részét képező alkalmasságvizsgálaton.

Továbbá, az, hogy valami „hatással lehet” a munkára, önmagában kevés indok. Ennek több oka van:

1.Amennyiben egy múltbeli állapotról van szó, ami jelenleg nem áll már fenn, az alkalmasság szempontjából a múltbeli kezelés lényegtelen. Kivéve, ha idői korlátot szabnak meg az alkalmasság kritériumai között. Pl. a vizsgálat előtti egy évben ilyen meg olyan állapot nem állhatott fenn.

2.Jogértelmezés kérdése, mi van akkor, ha a kezeléssel együtt tünetmentes állapotot sikerült elérni, de a mögöttes zavar még fennáll. Pl. a hypothireozis gyógyszeres kezelés mellett tünetmentes, vagyis orvosilag többé már nem tekinthető hypothireozisnak. E logika mentén, ha a kezelés alatt (pl. depo gyógyszerekkel) elérhető a tünetmentesség, akkor már munkakörtől függ, alkalmas-e valaki. Mert

3.A tünet súlyosságának hatása egyrészt függ a tünettől. Adott mondjuk az agresszív példád, ami a fontos részleteket kihagyja. Nem mindegy, ki ellen irányult az agresszió, az mekkora mértékű volt, mi hozta létre és mi tartotta fenn a tünetet, fennállnak-e még az agresszió körülményei? Egyáltalán, mit értünk az alatt, hogy kontrollálatlan és agresszív? Mert agresszívnak szokták mondani azt is, ha az ember egy krízis állapotban falhoz vág dolgokat és másokkal ordít, de agresszív a sorozatgyilkos is. A krízis esetében a kirúgás mellett felmerül a korlátozással alkalmas, vagy ideiglenesen alkalmatlan minősítés is, amíg a tünetet nem szüntették meg (ha az jelenleg is fennáll). Nem mindegy, ki ellen irányult az agresszió? Az elhagyó és megalázó férj ellen, vagy a gyerekek ellen is? Itt fontos a „kontrollálatlan tisztázása”. Fontos az időtartam: agresszív volt-e valaki, mielőtt elhagyták? Ha igen, az az alkalmatlanság mellett, ha nem, az ellene szólhat.

4.A tünet súlyosságának hatása függ magától a munkától is, hiszen ez alapján tudjuk felmérni a hatást. A bipoláris példádban nem mindegy, hogy mondjuk egy informatikusról vagy egy tűzoltóról beszélünk. A tünet potenciális hatása függ attól, milyen körülmények és kockázati tényezők mellett dolgozik valaki. Sőt, ha van mondjuk egy jogászunk, aki bipoláris, könnyen lehet, hogy rendőrségi jogásznak nem alkalmas, de egy ügyvédi irodában jól el tud működni. Vagyis az alkalmasság kérdése függ attól is, milyen kritériumok teljesülését várjuk. A rendőrségnél valószínűleg. szigorúbb a mérce, mint civilben. Tudunk olyan, nagynevű pszichológusról, aki insomniás volt. Terapeutának alkalmas volt, de kamionsofőrnek alkalmatlan lett volna.

5.Amellett, hogy mekkora, az sem mindegy, mi a lehetséges hatás. Egy természetes gyász is hatással van a munkára, hiszen ha az ember maga alatt van, vagy a temetés szervezésével foglalkozik, a munkába kevesebb energiát öl. Ezért még nem rúgnak ki senkit. De érdekes mondjuk egy kényszeres zavar, ha a kényszer megáll a maximalizmusnál. Kicsit fura lesz az ember, igaz, de attól még tud dolgozni. És az állapota a munkavégzés szempontjából még akár előnyös is lehet. Vannak olyan zavarok, amiket nem is érdemes teljesen meggyógyítani, ha csak a munkában elért sikert nézzük.

6.Az is lehet, hogy ki sem derül a zavar. Így pl. simán előfordulhat, hogy mondjuk egy skizofrén pedáns matematikus, miközben romokban van a magánélete. És ebből a munkájában nem látni semmit. Ez annak a példája, hogy alkalmas akkor is lehet valaki munkára, ha nem tünetmentes (az előző öt pont figyelembe vételével).

Továbbá, az embernek alkotmányos joga a magántitok. De még ha kiderül is a titok, HA nem volt előre meghatározott feltétele a munkakör betöltésének a zavar-mentesség (múltban és/vagy jelenben), nekem logikusabbnak tűnik, ha amiatt bocsájtják el az embert, mert súlyos hibát vétett, és nem azért, mert titkolózott vagy mert problémái vannak.

Az, hogy mi lehet a kérdezővel, rengeteg dologtól függ. Ha egyszerűen kéne válaszolnom, ezt mondanám: „Nem lehet megmondani, mire számíthatsz. De azt látom, fontos neked a kérdés, és jó lenne, ha erről a kérdésről szólnál a terapeutádnak is.”