Te felmondanál a helyemben?

A gyomorideg és a hasonló állapotok kicsinálják az embert,tehát azt a légkör,ami ezt okozza,azt azonnal ott kell hagyni,ha kedves az egészséged!

Persze ez akkor érvényes,ha jó vagy,és vannak lehetőségeid máshol,és ha így van menj azonnal másik munkahelyre!

Te fel akarsz mondani. Ezt olvasom ki a leírtakból. De tetszik neked az állás. Szóval lehet, nem a végső megoldás az egyetlen megoldás.

Kezdj el más állást keresni. Az sosem árt. Látod, mit kér a piac, és fejlődhetsz kedved szerint. Ha találsz jobbat, váltasz. De nem mindig a menekülés az egyetlen út. Ha nem találsz jobbat, megpróbálsz itt helyt állni. Ahhoz viszont jó lenne megbeszélni a dolgokat, mielőtt felrobbansz. A beszélgetéseknek vannak technikái.

Lehet azért hajt ennyire, hogy feljebb kerülj? Vagy ez csak egy alapvető munkafolyamat náluk?

Nem tudom milyen munkát végzel,de én annyit mondanék neki legközelebb,amikor így megkavarja a munkámat,figyelj,én szeretem ezt csinálni,szívesen dolgozom itt,de nagyon zavar,ha mindenbe bele kell kapkodnom,mert ez így a munkám rovására mehet.

Tudnál segíteni,hogy ez ne így legyen?Esetleg javasolnék egy két változtatást,hátha...

Lehet neki fel sem tűnik,hogy neked ez rossz.

Másrészről lehet az tetszik neki,hogy te fel tudtad venni a ritmusát...

Én nem hiszem hogy felmondanék,kihívásnak tartom,ha valamit nem úgy kell csinálni,ahogy én állnék neki,mert fejlesztő hatású lehet.Viszont,ha nagyon gáz,akkor próbálnám a tudomására hozni,hogy min kéne változtatni,persze diplomatikusan,ne vegyük el tőlük az illúziót,hogy ki a főnök:))

Én meg azt mondom neked, hogy ha te vagy a kedvence és bír téged akkor finoman esetleg némi humorral átszőve de komolyan mondd meg neki, hogy fékezzen egy kicsit, bízza rád a munkát meg tudod szervezni és időre kész lesz minden de így nem oké, hogy kapkodsz így nem lehet dolgozni értse meg.

Jó munkát csak racionális jól szervezettséggel lehet végezni, kapkodva nem és ezt meg kell értenie. Fel kell állítani egy fontossági sorrendet. Minden csak szervezés kérdése.

Amúgy megértelek de erre a helyzetre nincs jó tanács.

Volt pár munkahelyem, mindegyiknél járulékos dolog volt a gyomorideg és a szemétkedés.

Valahányszor megszűnt a helyem felsóhajtottam és végre nyugtom lett és végre kifújhattam magam egy pillanatig sem estem kétségbe. Aztán jöttek a kudarcok az álláskeresés és attól voltam sík ideg.

Most is munka nélkül vagyok rászorulva a kisnyugdíjas anyukámra hát ez sem jobb, mint egy sz.r munkahely, ahol legalább fizetnek.

Egyik sem jó.

Persze kérdés, hogy van-e, akire támaszkodhatsz egy férj, szülők, van-e gyereked, fiatal vagy-e stb.

Én 40 évesen már öregnek számítok és ezt havonta a képembe vágják többször is.

Szóval én azt mondom, hogy ha úgy alapjáraton rendes a főnököd akkor nem szenvedj csendesen hanem egyszer kapd el és beszélj vele. Előtte fogalmazd meg magadban a mondandódat úgy könnyebb lesz. Zongorázd le magadban a párbeszédet.

Nem érdemes ugrálni alig vannak jó helyek és rengeteg munkanélküli van fizetni meg bejelenteni senki nem akar.

Munkaidő második felében kérdezz rá a másnapi feladatokra.

Ez Barossnál is bevált:) [link]