Miért olyan nehéz a munkahelyváltás a "felnőttek" szerint?

Persze, ez nagyon szépen és jól hangzik, csak szerintem neked nincs gyereked. Amikor már gyerek van, akkor az az első és legfontosabb, hogy neki mindig mindene meglegyen. Persze, hogy nehezebben kockáztat az ember, a gyereket etetni kell.

Ráadásul Magyarországon a munkakeresés rémálom, ha valakinek van biztos munkája, az többnyire nagyon megbecsüli és ragaszkodik hozzá.

Hacsak nincs valakinek valami nagyon kelendő végzettsége (és valljuk be, a fenti szituációban lévő embereknek általában nincs), akkor igenis rizikós a váltás.

Fiatalként, amikor csak a magad ura vagy, teljesen megállja a helyét az elgondolásod, de eljön az idő, amikor már nem csak magadért felelsz, és a saját kényelmedet háttérbe szorítod azért, hogy a családodnak mindig legyen kenyér az asztalon.

Én már most érzem, hogy bizony igen... Könnyű azt mondani, hogy válts, de nem olyan egyszerű. Fiatal vagyok, a saját albérletemet és magamat tartom fenn, kb. ennyi az a költség, ami a munkahelyemen múlik. Csak az én lakhatásom, az én megélhetésem.

Tegyük fel van egy biztos helyem, amit lehet, hogy nem szeretek annyira, de megfizetnek, megbecsülnek és kilátásban sincs, hogy a közeljövőben kirúgnának. Megtudok élni belőle.

Az elégedetlenségem miatt kezdhetek más állást keresni, ami miatt interjúkra kell járnom, ami előbb utóbb úgyis kiderül a jelenlegi cégemnél. Bizalmukat vesztik és szorgalmazzák, hogy menjek is, ha ennyire menni akarok. Ergo ott tartok, hogy még nincs hova, de erősen tolnak, hogy menjek. (Volt hasonlóra példa a munkahelyemen mással.)

Tegyük fel bekerülök egy új helyre. Mi a biztosíték, hogy az jobb lesz? Jobban fogom szeretni, jobbak lesznek a munkatársak? Semmi... Ráadásul van 3-6 hónap próbaidő, amikor bármilyen indokkal kirakhatnak. Ez nyilván nem kedvezne, hiszen nem lenne miből kifizetnem a lakhatásom, a megélhetésem.

Vagyis a stresszes munkahelyről elmegyek, amit nem szerettem és egy sokkal nagyobb stresszbe csöppenek, ahol jön a teljesítési kényszer stressze, nehogy kirakjanak próbaidő alatt, a stressz, hogy maradsz-e, vagy azt mondják viszlát, a stressz, hogy új feladatokat, folyamatokat kell megismerned, így kell teljesítened, a stressz, hogy a kollégák befogadnak-e. Aztán igen, ez talán néhány hónap, vagy egy fél év alatt leül és minden szebb lesz. De ha nem? Esetleg rosszabb is lesz? Kezded előröl? A harmadik ilyen után szerinted nem fogja megkérdezni interjún a leendő munkáltató, hogy mégis miért váltasz félévente munkahelyet? Jobb esetben be sem hív, mert ez azt tükrözi, hogy megbízhatatlan, abszolút nem kitartó személyiség vagy.

Sajnos tényleg nagyon nehéz váltani. Én megyeszékhelyen lakom, mégis hiába nézegetem már hónapok óta az állásokat, nincs semmi normális. Ráadásul mi babát is szerettünk volna, már évek óta próbálkozunk és ez miatt meg főleg nem mertem váltani így 10 év után....mert mi van ha pont a felmondási idő alatt esek teherbe vagy a 3 hónapos próbaidő alatt. A csodálatos családsegítő programokból kifelejtették a babaprojektes nőket, akik kénytelenek egy stresszes munkahelyen maradni, ha nem akarják elveszíteni azt amiért kőkeményen megdolgoztak évekig...mert pl. senkit nem érdekelne, ha te 10-20 év munkaviszony után véletlen pont egy váltás kellős közepén esnél teherbe, simán kirúgnának mindenhonnan hiszen nem véd ebben a köztes időszakban semmilyen törvény.. a kis Juliska meg egy év munkaviszony után hirtelen teherbe esne és simán kapná az ellátást. Most már erről a részéről lemondtam...már nem érdekel, viszont most meg más akadályoz abban , hogy felmondjak. Sajnos úgy érzi az ember, hogy ez a környezet ami ebben az országban van nagyon mérgező...hiszen nem tudsz váltani, mert félő és nagyon sok esély van arra, hogy ugyanolyan helyre kerülsz mint az előző.

A fizetések meg szerintem azért is olyan alacsonyak , hogy még véletlenül se merj váltani, hogy még véletlenül se legyen félretett pénzed, ami átsegíthet azon az időszakon amíg nem találsz újra munkát. Nem csoda amúgy , hogy a magyar ember teljesen belefásul mindenbe...mármint ami a fejlődést illeti, mert még a legmotiváltabb emberekből is kiveszik idővel a motiváció, hogy ha azt látják, hogy hiába küzdenek, tanulnak, fejlesztik magukat az csak a pénzt viszi, de hozni nem hoz semmit...:) Bárcsak olyan egyszerűen lehetne váltani....