Akik hosszú évek óta folyamatosan dolgoztok, nincs már elegetek az egészből?

Nekem egy valami jó a munkahelyemben, hogy borzalmasan túlbonyolítják a szabadságolást és emiatt nem tudják ellenőrizni, főleg hogy a konkrét személyt se igazán érdekli így én annyi szabit veszek ki realtíve, amennyit akarok :D persze egyszerre túl sokat nem szoktam ne legyen azért gyanús, de szinte számon se tartom. Ettől függetlenül a kérdésed az élet rendje, sőt sokan csak aludni járnak haza...robotolsz egész életedben, hogy a végén még meghalni se lehet ingyen.

Ha már csak a munkád 1/3át utálod, akkor jó munkahelyed van.

3-nál a pont. 10 év Után nekem attól ment el a kedvem, hogy olyan mértékben mentek fel az ingatlan árak, hogy újabb 10 év kell, hogy az első házra meglegyen az önrész a hitelhez. Ahhoz.Kevés a.pénz, hogy lakást, házat vegyek, vagy félre.rakjak annyit hogy nyugodtan vallaljak gyereket és ne kelljen utcára kerülni egyik napról másikra. Ez nem.munkahely függő. Ez bármelyik munkahelyen így van.

Gyerekek, gyerekek, ne temessük magunkat! Próbáljuk mindannyian valami vállalkozáson törni a fejünket. Valami kitörési lehetőségen.

Néha megnézem ezt a kategóriát gyakorin, és ahányszor megfordulok itt, azzal a gondolattal záom be az oldalt, hogy fejbe kéne lőnöm magam, hogy ne váljak én is robotoló, reményvesztett felnőtté. Mind stresszes, aggódó, monoton, a rendszer rabszolgája, az ébren töltött óráik több mint felét egy irodai székben görnyedve töltik, amíg be nem ráncosodik az arcuk mint a köteg gyűrött papír a kávéfoltos ìróasztalukon, és szívrohamot nem kapnak az alváshiánytól. Azt sem tudom miért írtam ezt le, de komolyan. Úgyis mindenkivel ez történik, eltűnnek a süllyesztőben, és olyanokon agyalnak, hogy van e otthon mosópor, pedig sokkal érdekesebb hogy mi van az univerzum határain túl, miért tartjuk ketrecben a gorillákat hogy szórakozzunk rajtuk az állatkertben, mikor csak a DNS-ünk 1%-a más, vagy hogy milyen őrültséget csináljunk a barátainkkal legközelebb. Én nem akarok olyan életet, amiből szabadságot kell kivennem, hogy levegőhöz jussak,és nem akarom hogy akik fölöttem állnak a ranglétrán, leszívják rólam a pénzt, hogy aztán a legfelül lévők abból éljenek fenékig tejfelül. És nem akarok hajnali kettőig tanulni 50%os koffeinnel mérgezett kávéval mint a nővérem a szomszéd szobában, csakmert ő jó egyetemre ment és gazdag akar lenni ha nagy lesz. Én meg nem akarok gazdag lenni, csak utazni, ami nem fog menni ha újítom ki a gerincferdulésem a könyvek fölött.

Én három éve dolgozom főállásban, mostanában kezdtem el érezni azt, amiről beszélsz kérdező. A munkahelyem jó olyan szempontból, hogy a munkaidő 8-16-ig tart, ebédidőben pedig én nem étteremben eszem,hanem csomagolok ételt, így akkor el tudom intézni a "maszek" dolgaimat...posta, bank, vásárlás. A házi munkát beosztom, minden napra jut valami. Főzni meg több napra főzök, szóval 2-3 nap van, amikor munka után nyugi van. Valószínűleg felfogás kérdése is,amiről beszélsz, mert van olyan ember, aki belenyugszik a robotba. Munka mellett egyetemre járok levelezőn és attól Függetlenül, hogy szeretem a munkám, érdekes is, de a fizetés kevés, folyamatosan keresek új lehetőségeket. De tény, én is a péntek délutánokat varom a legjobban:D

De nagyon elegem van már az egészből. Teljesen megváltozott az életem mióta dolgozom, lelki beteg lettem, elment az életkedvem. Nincsenek szakaszok az ember életében mint előtte, csak egy végtelennek tűnő folyamatos maszlag,vergődés. De ez sok mindentől függ hogy te hogyan fogod bírni. Alkati dolgok, végzettség, munkakörülmények, kollégák, életfelfogásod stb. Ha nem fogod bírni úgyis elkezdesz majd gondolkodni mi a fenét csinálhatnál, váltogatod majd a munkahelyeket, stb.

Nekem is ugyanez a problémám,én tavaly juniusban kezdtem dolgozni(előtte diplomasztó utánn 1 évig nem volt munkám).Hát nagyon nehéz megszokni a korán kelést,késői hazaérkezést,az utálatos kolléganőket,a néha dilis főnököt...És azt,hogy kevés a szabadidőm.Egy órányira lakom a melóhelytől szóval a BKV-val is elmegy 2 óra .Reggel 8-kor indulok,és 6-ra érek haza(ha még vásárolni is kell még később).És még örüljek,mert tényleg "csak" 8 órát kell dolgoznom,elegednek szabadságra,meg merhetek beteg lenni...De ettől még elég elkeserítő...főleg az,hogy ebből a fizetésből sose lesz pénzem se lakásra,se semmire...Azt meg el sem tudom képzelni valaki,hogy tud 10-12 óra munka mellett gyereket is nevelni,amikor én így is hulla vagyok már munka utánn sokszor...