Az orvosokat, mentősöket köti a titoktartás. De mennyire?

Azért arra figyelni kell(ene), hogy semmiképp ne legyen beazonosítható az illető. Kisvárosban, szűk közösségben, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, különösen szem előtt kell ezt tartani. Esetismertetéseket egyébként rendszeresen publikálnak kongresszusokon, szakfolyóiratokban stb., de ott is szigorú feltétel, hogy csak a szakmai szempontból elengedhetetlenül szükséges adatok szerepeljenek, tehát maximum nem és életkor, amennyiben releváns, még a monogram is necces.

Úgy adhat ki, hogy pl. elmesélem, hogy volt ma egy súlyos balesetes, kétszer élesztettük újra, és ilyen meg ilyen szövődménye lehet. Konkrétan, hogy beazonosítható legyen, pl az a Tamás apukája volt, tudod....... na így elvileg nem. Nem adhat ki konkrét infót senki, nem csak az orvos, hanem az összes intézményben dolgozó sem. Se ápoló, sem orvosirnok, se takarító, beteghordó, fizikus stb. De gazdasági részen dolgozók sem mondhatnak el semmit, főleg nem névvel vagy úgy, hogy beazonosítható lehet. ott is összetett a munka, hallunk eseteket, főleg jogi, munkavédelmi, de mást jellegű eseményeket is meg kell beszélni a munka miatt, értekezleteken felmerülnek esetek. Senki nem mondhatja el, otthon a szomszédnak, hogy Te a Juliskánál most derült ki ez az!!!! Nyilván kontrollálni nem lehet ezt, de azért voltak ebből már panaszos ügyek, ahol tudnak szigorítanak, kinek mihez legyen hozzáférése. Főleg citopatológia, patológiai, labor adatokhoz. Ha kiskorú vagy fiatalkorú akkor a szülőknek , gondviselőnek el kell! mondani az állapotát, kezeléseket stb. Természetesen kivétel, ha beszámíthatatlan, vagy annak gyanúja van, vagy éppen most egy trauma, baleset miatt nem viselkedik beszámíthatóan, de amúgy ez majd helyre áll.